A nők miért undorodnak annyira azoktól az átlagos külsejű 25-30 éves férfiaktól, akik még nem voltak párkapcsolatban?

Én suliban nem akartam mert nem volt önbizalmam a sok cikizés miatt (maradjunk annyiban hogy mérgező nevelési hibák miatt). Aztán a suli után kb. 21-22 évesen (kb. első munkahelyem elején) kezdtem ezen nagyon lassan dolgozni, akkor kezdett derengeni hogy mit is hogy is kéne változtatni kívül és belül is. De egy beragadt, rutinszerű életmódot nagyon nehéz átszervezni, a gondolkodásmódról nem is beszélve. Kb. felül kellett bírálni saját magamat, a korábbi döntéseimet. Illetve a szüleim családom múltbeli döntéseit, tetteiket is, hogy rájöjjek kik hogyan tudtak idáig eljuttatni, kik adták az alapot.

Ezen az alapon kezdtem el variálni, átrendezni, mert rájöttem hogy rengeteg hibás döntésük volt.

25 éves koromra odáig jutottam el hogy urambocsá' hozzá merjek érni egy nőhöz (fizettem érte, lehet okádni az epét tőlem). Ezek után tovább folytattam az önismeretet, de közben hasonlóan folytattam a tapasztalatszerzést (igényesebb nőkkel) hogy egyáltalán legyenek.

28 éves koromra jutottam el addig hogy flörtöljek nőkkel és ekkorra jött össze "ingyen" magam erejéből egy kaland is. Igaz online ismerkedek, mert előben még mindig nem vagyok elég bátor. De ez is nagy siker nekem. Nem csoda hát hogy nem akarok kapásból komolyat. Jó érzés hogy eljutottam a "jófej", sőt "helyes" szintre a nőknél és mernek velem flörtölni. És igen, vágyok az igazira én is. De amíg nem jön el, tovább fejlesztem a személyiségem, és élvezem amit az élet ad nekem nem bújok el előle.

Csak szólok hogy ilyen is van.

Én meg undorodom a "tapasztalt" nőktől, úgyhogy:

[link]