Miért vannak társkeresési problémák 24-30-35 év közötti pasiknak,meg a z elvált szingli nőknek,édesanyáknak 38-40-44-45-49-55 évesen?

Te jó ég, most hirtelen minden életkort felsoroltál, azaz....kihagytad a negyvenes pasikat, akik gondolom szerinted annyira sármosak, hogy sorra kefélik a huszonéves lányokat, a valóságban meg épp annyi társkeresési gondjuk van mint bármely más korosztálynak.

És kihagytad a fiatal lányokat, akik szerinted a negyvenes papákkal vannak párkapcsolatban, holott a többségük a korban hozzájuk illő férfiakkal.

Csak egy bizonyos csoportjuknak van gondja a társkereséssel.

Mindegy hogy ki hány éves, férfi e vagy nő, ugyanannyira esélyes párt találni, hacsak nem antinő vagy antipali, vagy nem akar társat. Na nekik biztos akadnak gondjaik ezen a téren.

Hidd el, mindenkinek meg van a köre, aki érdeklődik iránta.

Az ember azt hiszi huszonévesen, hogy 40 körül megáll az élet. Dehogy áll meg, csak nyilván más korcsoportban mozog az illető, nem a huszonévesek fognak összeállni vele ésatöbbi ez így működik.

PASIK: Mert csórók.

NŐK: Mert van gyerek, meg mert magasan van a lécük, és várják a Rájengoszlingot, hogy megugorja.

Utolsó. Utánfutós kiöregedett nő vagyok, és képzeld, mindig van pasim, mind másra jó, egyik sem tökéletes, összebútorozni meg amúgy sem szeretnék senkivel. Jelen pillanatban van egy aki anyagilag is és érzelmileg is a párom, van egy akinek a teste jó és néha szexelünk mert jó, és van egy harmadik akit még nem ismerek, de randink lesz a héten. Majd meglátjuk. A negyedik besértődött mert rá már nincs kapacitásom foglalkozni vele, de amúgy tetszik, majd ha lesz rá időm felmelegítem a kapcsolatot.

És tényleg érdekes hogy kiöregedve is a nőt látják bennem.