Az mennyire reális gondolkodásmód, ha 55 felett már nem akarok élni (amúgy is a legtöbb pacák meg is hal akkor), mert átlagos természettudományos diplomásként nettó 270 et kapok 35 évesen, és ez nem lesz jobb 45 évesen sem, a ,,karrierem,, csúcsán?

Párom volt 4 is pár évig, de 3 éve senki, és ez sem lesz jobb, mert öregszem és ez látszik is, a nők már nem úgy néznek rám, mint 7-10 éve. Szóval valszeg pénzem sem lesz (nem is értem miért nem zárják be az olyan termsézettudományos szakokat az egyetemeken, amelyek nehezek és a hallgatók 70% a ki is hullik, de piacképtelen), informatikus meg nem leszek, mert phos vagyok matekból. Kis, két szobás lakásom van meg azon hitel, mert nem tudok 45-50 milliós családi házat venni, amire egy nő ránézhet. ÉS valszege feleségem, családom sem, meg 55 felett így unokám sem, hogy legyen ami éltessen. Más idősebb 30 feletti is van így mint én, hogy bizonyos kor felett nem gazdagon és szingliként nincs értelme már élni?