Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Tényleg annyira nehéz megérten...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Tényleg annyira nehéz megérteni, hogy vannak emberek, akiknek problémát okoz az ismerkedés?

Figyelt kérdés

Ezt a kérdést ne rossz hangnemben tessék értelmezni. Nem olyan "utálom a világot, tényleg mindenki ennyire hülye?" dologra gondolok. Se nem az önsajnáltatás itt a cél.


Csak például nekem már mióta eszemet tudom, problémát okoz az ismerkedés. Szinte mindenféle szinten. De ezt már megszoktam és megtanultam vele együtt élni. Viszont ami még mindig nem fér a fejembe, hogy miért van az, hogy az emberek túlynomó többségének az felfoghatatlan, hogy valakinek az ismerkedés valaha is problémát okozna. És vagy nem akarják elhinni, vagy csak gúnyolódnak ill. próbálják a másikat egyből bombázni olyanokkal, hogy "Nyuszi vagy. Kapard össze magad. Ne legyél szánalmas. Legyél férfi..."


Nekem például van egy ismerősöm, aki pedig pont az ellenkezője ennek: vagy 1000 ismerőse van mindenféle társasági oldalon (Facebook, Instagram) és állandóan a telefonon irkál olyan emberekkel, akiket az életében nem látott, vagy 10 éve látta őt utoljára amikor véletlenül nekiment a folyosón és bocsánatot kért tőle.


Nekem meg például ez valamilyen szinten felfoghatatlan, hogy mégis miről tud az ember napokig, hetekig írni valakivel, akit tényleg csak egyszer látott, 10 éve (példa). De ennek ellenére én nem gúnyolom ki a másikat azért, amit csinál.


2020. aug. 30. 00:33
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:

Én nem tudom hova soroljam magam.Fáraszt a nyüzsgés,nem szeretem a tömeget,és nem vagyok oda a társasági életért sem.El nem tudnám képzelni,hogy folyton a telefonom után kapkodjak.

Zaklatásnak venném.És a napi összecsődülés,a jövés-menés is idegen a számomra.

Ennek ellenére könnyen ismerkedem,és beszélgetek ismeretlen emberekkel is.Mindig voltak barátnőim,és most is van.

Tehát alapból nem hinném,hogy önbizalomhiányos vagyok,hanem inkább vmiféle szelektív antiszociális dolog lehet ez velem.

És nem érdekel az sem,hogy mit gondolnak rólam.Nekem így jó,és nem akarok mások szájaíze szerint élni.

Én megértelek.

A te dolgod,hogy ez neked megfelel e,vagy változtatni akarsz rajta.

Elsődlegesen azt nézd,hogy jol érezd magad ,a többi nem számít.

2020. aug. 30. 07:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 A kérdező kommentje:

Pontosan ezaz. Már évek óta keresem azt, ami jó nekem. Amit valamilyen biztos pontot adna az életemben. Egyetemen vagyok, tanulok valamit, ami annyira nem érdekel, hogy az egész életemet rászánjam, de tudom, hogy valamelyest biztos jövőm lehet majd benne. Vannak céljaim is, tudom, hogy mit akarok elérni.


Sokak szerint túl rendes vagyok. Csak azt nem értem, hogy most ettől hogy érezze magát az ember. Nekem maga az ismerkedés folyamata okoz gondot. Hogy egy vadidegennel elbeszélgessek a nagy semmiről. A small talk az ami a halálba tud kergetni. Mert én nem vagyok az a szófosó típus, sőt. Az a tipikus introvertált ember vagyok, aki előtte 31x megfontolja, amit mondani akar és csak aztán mondja ki, amire gondolt.

2020. aug. 30. 10:48
 13/15 anonim ***** válasza:
#12: a baj az, hogy téged valószínűleg ismeretlenül még nem érdekel a másik ember. Engen sem érdekel túlzottan a small talk TARTALMA, viszont ezalatt a másik nonverbális reakciói alapvető dolgokat árulnak el róla, és az már jó alapnak bizonyul egy komolyabb beszélgetéshez.
2020. aug. 30. 12:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 A kérdező kommentje:

#13: Igen, ezzel egyetértek és szeretem is figyelni az embereket. A reakcióikat, viselkedésüket stb.


Viszont emellett el kell mondjam, eléggé kevés lehetőség adódik arra, hogy valakiket megismerjek. Mivel nagyon nem vagyok az a típus, aki csak a bárban, vagy valamilyen rendezvényen stb. odamenne a másikhoz és leszólítaná (próbáltam nem egyszer, soha nem sült el jól), marad az, ha valamilyen baráti körbe jönnek új tagok és ott megismerjük egymást. Sokszor olyasmivel nincs is gondom, sőt, szívesen megismerek embereket. Csak sokszor van ott is olyan érzésem, hogy pótkerék vagyok, az meg nem szeretek lenni - voltam már elégszer pótkerék az eddigi életemben is. :D


Plusz a baráti köröm eddig valahogy bárhová kerültem, előbb utóbb szétszéledtek. Általános iskolás barátaimból már egyel sem találkoztam egy jópár éve, gimnáziumos barátaimmal nem találkoztam gimi óta... most pedig az egyetemi barátok kialakították a saját csoportjukat és szépen lassan ki lettem/leszek onnan is tessékelve. Egyetlen egy gyerekkori barátom van, akivel már 15 éve ismerjük egymást és furcsamód nagyon de nagyon hasonló dolgokon mentünk keresztül mindketten.

2020. aug. 30. 13:54
 15/15 anonim ***** válasza:
Nekem is nehezen megy az ismerkedés, bizonyos szintű autizmus spektrumzavarral élek - nem vagyok nyálzó hülye, mérnök vagyok, de szociális téren értéktelen vagyok.
2020. szept. 2. 22:48
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!