Tényleg annyira nehéz megérteni, hogy vannak emberek, akiknek problémát okoz az ismerkedés?

Ezt a kérdést ne rossz hangnemben tessék értelmezni. Nem olyan "utálom a világot, tényleg mindenki ennyire hülye?" dologra gondolok. Se nem az önsajnáltatás itt a cél.

Csak például nekem már mióta eszemet tudom, problémát okoz az ismerkedés. Szinte mindenféle szinten. De ezt már megszoktam és megtanultam vele együtt élni. Viszont ami még mindig nem fér a fejembe, hogy miért van az, hogy az emberek túlynomó többségének az felfoghatatlan, hogy valakinek az ismerkedés valaha is problémát okozna. És vagy nem akarják elhinni, vagy csak gúnyolódnak ill. próbálják a másikat egyből bombázni olyanokkal, hogy "Nyuszi vagy. Kapard össze magad. Ne legyél szánalmas. Legyél férfi..."

Nekem például van egy ismerősöm, aki pedig pont az ellenkezője ennek: vagy 1000 ismerőse van mindenféle társasági oldalon (Facebook, Instagram) és állandóan a telefonon irkál olyan emberekkel, akiket az életében nem látott, vagy 10 éve látta őt utoljára amikor véletlenül nekiment a folyosón és bocsánatot kért tőle.

Nekem meg például ez valamilyen szinten felfoghatatlan, hogy mégis miről tud az ember napokig, hetekig írni valakivel, akit tényleg csak egyszer látott, 10 éve (példa). De ennek ellenére én nem gúnyolom ki a másikat azért, amit csinál.