Aki mindig egy rakás szerencsétlenség volt, az az is marad?

Jó kérdés. Ne tartsd magad annak. Lesznek elegen akik majd ezt felróják neked. Próbáld nem meghallani őket. Valószínű rövid és szomorú életed lesz; próbáld meg valahogy mégis élvezni, vagy legalábbis elfeledkezni arról, hogy mennyire nem jó. És csak reménykedni és reménykedni, mindig. Mások előtt eljátszani, hogy csak elvont/furcsa vagy, és nem szerencsétlen. Nem egyszerű feladat!

Én is beszoptam ezeket amiket írtál, általános suliban csak futhattam max a "barátaim" után akik mindig kiakartak használni, aztán végül leszartam az egészet és onnantól jött a rinyálás, hogy én beképzelt vagyok. Középsuliban kapásból beképzelten indítottam, de mellé humoros voltam, furcsa és extravagáns, amit kedveltek, jó idők voltak. Fősulit beszoptam 2 év után nem volt pénz folytatni, kapcsolatom ugyan volt, de csak arra szolgált, hogy még keservesebb legyen utána a legtöbb dolog, mert már ezen is túlvagyok, nem lesz újra az, ami régen volt. Tehát erre sem vágyhatom a jövőben már. Én általában valamiért fiatalabbnak és alacsonyabbnak érzem magam másokhoz képest még úgy is, hogy sokkal magasabb vagyok és általában azonos korosztály.

Pszichológust javasolnék, aki segít rávilágítani, hogy minek mi az oka.

Tarts ki!

Javítható, megoldható a gondod.

Szerintem ha nem jöttél rá arra, hogy mi okozta az eddigi sikertelenségeidet, akkor továbbra sem fog megoldódni a probléma.

Próbálj meg tudatosan változtatni az életeden, önsajnáltatás helyett.