Miert vagyok képtelen meg mindig teljesen továbblépni?

Majdnem kéz évig voltunk együtt, lassan negy hónapja hogy vege lett. Ra ket hétre neki lett egy uj barátnője, akkoriban iszonyatosan rosszul voltam, de aztán szakítottak. Beszélgettünk, de csak barátilag. Olyanokat mondott, hogy o most a lanyoknak csak a kinézetét használja, meg nem érdekli a belső, mert minek akarna kapcsolatot ha ugyis éretlen ra mert nem jon neki ossze. Mondta azt is hogy mindennap eszébe jutok, de hogy nem szomorú, mert boldog hogy megtörtént vele minden amit együtt átéltünk. En viszont meg mindig szomorúan tudok csak visszagondolni. Most ha jol láttam megint uj barátnője van, es ez kicsit melyen érintett es megint elkezdtem szomorkodni es depressziozni miatta.

Ez lehet csak azert van mert féltékeny vagyok? Nekem a szakítás óta semmi nem jött ossze, rosszul sikerült az érettségi, nem jutok be sehova, volt egy fiu aki tetszett de neki is inkabb mas kellett es masokkal ismerkedni se tudok mert napi 12 órát dolgozok heti hat nap, szoval idom es kedvem sincs semmire, megis eddig jol elvoltam, most pedig megint visszaestem.

Lehetséges hogy valaha is tuljutok ezen? Mindig is ugy tekintettem ra, hogy majd évek múlva összejövünk, de persze melyen tudom hogy ez nem igy lesz, csak nem ertem miert vagyok képtelen ki szeretni belőlem. Lefoglalom magam rendesen, de a szabadnapomon vagy az üres járatokban mindig eszembe jut.

Mit csinaljak? Veletek volt ilyen? Hogy jutottatok tul ezen? :(