Nők, lányok! Milyen gyakran szoktak leszólítani/megszólítani spontán?

Sosem. Kéregetők, kétes szándékú alakok, illetve egyszer a főiskolai évek alatt volt egy nagyon bizarr fazon, aki utána egy darabig megjelent a kapuban köszöngetni reggelente (40-es lehetett, semmilyen formában nem volt köze az intézményhez, rövidesen el is tűnt szerencsére).

Hogy szeretném-e? Nem tudom. Furán hatna, ha csak úgy sétálunk egymással szembe a járdán, és a semmiből hirtelen bepróbálkozik. Postán, bankban, szolgáltatónál stb. már más, ott várakozás közben lehet szemkontaktus, mosoly, így "természetesebb". De ezeken a helyeken sokan nézik végig az esetet, így senki nem kockáztat.

#10

Na ez az, pont ezért nem vonzó nyitás.

Személy szerint ki nem állhatom az ilyesmit. Sokat sétálok fel-alá a városban, és tényleg nem lehet úgy egy padra leülni, hogy valaki meg ne szólítana. Egyszer egy gyorsétteremben ült le mellém úgy egy pali, hogy percekig kértem, engedjen már ki. (Tisztelet?)

Hozzám nagyrészt olyan srácok jönnek, akiknek nagyon nincs szerencséjük párkapcsolati téren, és mindenre rászállnak, ami él, mozog és nőnemű. A szemében látod, hogy ki van éhezve és nem ismeri a "nem" választ. Meg van győződve, hogyha lányként egyedül ténferegsz, akkor szomorú vagy és társra van szükséged.

Megértem, hogy manapság baromi nehéz ismerkedni de ha valahogy, hát így ne.

14.

Igazából sehogy nem lehet, de még a "sehogyok" között is ez a "legsehogyabb".

Én nyitott lennék a leszólításra, sőt még jobb lenne, ha természetes interakciónál történik ez. Úgy értem, ha metrón megkocogtatja a vállam vagy ha mondjuk megkérdezi a liftben, hogy hanyadik emeletre megyek és az alapján valahogy átköti és szóba elegyedünk, e kettő közül a második sokkalta finomabb és természetesebb, de isten biza az elsőt is értékelném.

Sajnos szökőévente egyszer szólítanak meg a férfiak, szóval ez mind megmarad feltételezésként.

Ilyen random helyeken nem gyakran. Én alapvetően örülök/örülnék neki abban az esetben ha NORMÁLISAN teszi az illető. Nem ilyen gagyi proli előre betanult szöveggel. Hanem udvariasan és normálisan.

Plusz mivel én inkább élőben szeretek ismerkedni és kevés férfi jön oda csak úgy ezért éb mindenképpen értékelem.

Szerencsére nem gyakori, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány ilyen eset volt.

De talán ez azért is van, mert autóval járok dolgozni és a parkolótól csak két megállót megyek tömegközlekedéssel. És utcán meg sosem szoktam csak úgy mászkálni vagy kiülni olvasni.

Én szoktam odamenni ahhoz az utcán, aki tetszik, de nem hívom el konkrétan azonnal randira, inkább arra megyek, hogy cseréljünk elérhetőséget, aztán ha jól megvagyunk, mehet a randi.

Nem gyakran csinálok ilyet, mert nem gyakran van, hogy valaki a kisugárzásával annyira megfog, hogy odamenjek hozzá. De ha megfog, akkor odamegyek hozzá, még akkor is, ha barátnőkkel van stb., akkor nem érdekel semmi, csak az, hogy megtudjam, lehetne-e bármi is ebből.