Mi a baj velem? Miért irigylem a szingli párkereső hölgyeket elvált 2 gyermekes anyaként? Van még valaki ilyen helyzetben? Mit tehetek az érzések ellen?

Úgy érzem, hogy sokkal jobb azoknak a nőknek társat keresni, akiknek nincs gyerekük, mert van idejük saját magukra és randira menni akár hétköznap munka után is. Úgy érzem belefásultam abba, hogy közel 2,5 éve, a válásom óta nincs időm "csak magamra" és normális randikra. Így, hogyan ismerkedjek? A neten ismerkedés során, mikor kiderül, hogy segítség híjján az első randi játszótéren vagy játszóházban lenne, értelemszerűen menekülnek a férfiak. Nem így terveztük a volt férjemmel a kisebbik gyerkőcünk nevelését... Mit tehetek az ellen az érzés ellen, hogy hiányzik, hogy valakinek én legyek a fontos, csak én számítsak? Engem az nem tesz 100%-ig boldoggá, hogy nekem jelenleg "csak" a gyerekeim szeretete jut.