Anyukák egyedülállóként tényleg esélytelenek párt találni?

Lehetőséget kapnak tanulni! Így írtam.. egyébként mindenki tanul valamit, a helyzetekből, csak nem mindig helyes következtetést vonnak le..

Aki nem kerül új helyzetekbe, nem képes tanulni belőlük, lehetősége sincs tapasztlatot szerezni, még mindig hátrébb van, mint akinek legalább a lehetőség adott volt.

Szóval aki kinyomott magából egy gyereket egy olyan embernek aki nyilvánvalóan nem fog vele maradni, az egy bölcs élettapasztalt nő. Remek :)

Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy az egyedülálló huszonéves anyukák 90 %-a egy életbe begyöpösödött valami, akiben alig van nőiesség, de őneki kell mindig igaza legyen, mert azt hiszi ő nagy dolgot tett le azzal az asztalra hogy egy gyereket megszült.

Szánalmas. :)

Ezért sem kezdenék soha semmit ilyen nővel. Köztük az értelmes közel nulla.

"Aki nem kerül új helyzetekbe, nem képes tanulni belőlük, lehetősége sincs tapasztlatot szerezni, még mindig hátrébb van, mint akinek legalább a lehetőség adott volt."

Ergó ha neked nincs hiteled és nem kell küzdened azzal hogy a lakhatásra, kajára és a hitelre legyen pénzed akkor te sokkal hátrébb vagy mint akinek ezzel kell szenvedni?

Vagy ha a te hibádból elbukod az örökséged, akkor te előrébb vagy mint akinek az öröksége még a bankban van és csak gondolkodik mit kezdjen vele?

Ó nem!

Az, aki egy gyereket kihord, gondoz, nevel, ellát, miközben gondoskodik saját magáról, észreveszi hogy állnak hozzá mások, mitől állnak hozzá jobban, rosszabbul, az aki tudja hogy lehet megnyugtatni és ellátni egy kisgyermek szükségleteit, mikor milyen baj esetén hova kell fordulni, hogy működik a világ beiskolázási része, bölcsi, ovi, körzetek, aki tudja hogy mikor melyik hivatalhoz mikor milyen ügyben kell fordulni és azokhoz milyen iratok kellenek.. aki tudja hol milyen minőségben milyen árban kapni ruhákat, aki felismeri egy mellszívó vagy egy orrszívó elejét és végét, aki képes tàrolni anyatejet úgy, hogy ne romoljon meg, kicserélni pelenkát úgy, hogy ne szivárogjon és ne kapjan a gyerek hugyúti fertőzést, mikor milyen betegsèg esetén melyik orvoshoz kell fordulni, kitől honnan milyen beutaló kell, akinek van rálátása milyen ütemben fejlődik egy gyerek, mi várható, mikor mit tud, mit képes megemészteni, megenni, hogy ne kapjon allergiás rohamot..aki megismeri annyira a beszélni képtelen gyerekét, hogy tudja melyik sírása mit jelent, stb.. Az ennyivel többet tud annál, akinek soha a büdös életben nem volt gyereke!

Arról nem is beszélve, mennyivel talpraesettebb, határozottabb lehet az ember, ha folyamatosan ő a főnök és nagy felelősség nyomja a vállát, ráadásul szereti is azt, akinek az életét igazgatja, rengeteg vezetői képességet lehet elsajátítani! Lehet, nem mindenkinek megy, de az biztos, hogy csak anyáknak adottak ezek a lehetősègek.

Pl én sosem szerveztem temetést, azt se tudnám kinek milyen iratot hova, mikor kell azonosítani az elhunytat, hova kell szállíttatni.. aki intézett temetést annak volt lehetôsége kikupálódni benne és már ez is jól mehet neki, ő ennyivel több nálam. De ugyanez lakásfelújítással/építkezéssel vagy bármilyen nagyobb dologgal az életben. Ha volt benne részed, volt lehetősèged millió dolgot elsajátítani, amit más kínkeservvel tanul, vagy sosem tud meg. Ha pedig a mindennapod része, rutinná válik olyan dolog, ami sokaknak nem menne. Mielőtt gletteltem csak annyit tudtam, hogy a szürke masszát felkenik a falra kifehéredik megkeményedik és az jó ès szép. Már tudom hogy milyen szemcsenagyságok vannak, milyen minőségben, milyen keverési arány, milyen hibás falra melyik való, mennyi fog megkötni, hogy kenjem rá, mi kell hozzá, mi a mozdulat, hogy használjam a vízmértéket és milyen durvaságú csiszolólapok kellenek hozzá..

Pedig csak gletteltem hát miaz..

Remélem átment a lényeg, a tapasztalat irtó sokat számít, meg hogy van lehetőségük tapasztalni. Kellemes burokban élő embereknek nincs. Akinem nincsenek nehézsègei, kevesebbet tudhat a világ működéséről, mert kevesebb lehetősége volt tanulni!

Szóval azért mert én felelősségteljesen nem vállalok egy olyan emberrel gyereket akivel mindenki tudja hogy nem maradok együtt, akkor én vagyok éretlen. Nem egy agysebészet gyereket nevelni. És azért mert valaki egy gyereket megszült, ugyanolyan agyhalott marad mint volt előtte, vagy épp intelligens, nem ezen múlik.

De a tapasztalat azt mutatja, hogy az egyedülálló anyukák begyöpösödött világfájdalommal teli féreg emberek lesznek. A jórészük.

És aki buta volt, az is marad.

Amiket leírtál, a hétköznapi élet részei, semmi extra. Alapvető emberi logika. Nem tudás vagy bármi amivel letesz valamit az asztalra. Majd azzal ha felnő a gyerek és rendes ember lesz, azzal igen. De ezen kívül a kedves anyuka mit tud felmutatni?

Na erről van szó. :)

Ja és a talpraesett vezetői készséges mondatodon felnevettem :D

Tudod milyen főnök egy munkahelyen egy ilyen nő? Frusztrált másokra féltékeny ember, aki kiakad arra ha valakinek sikeresebb és boldogabb élete van, mert az ő felelőtlen döntései egy olyan élethez vezettek ahol elneveli a gyerekét de semmi boldogság, csak önértékelési zavarok, frusztrált mókuskerék minden nap. Nem mind ilyen, vannak üdítő kivételek, de a többség igen.

Tudod milyen akármi egy férfi? Olyan, mint bármelyik nő! Tudod milyen akármi egy nő(akár szülő)? Olyan, mint bármelyik férfi!

Tudod milyen főnök, én is voltam, bár csak két ember tartozott alám.. Esélyem sem volt másokra féltékenynek lenni, és remekül kijöttünk, amíg komoly konfliktus nem adódott(lopás).

Azt hiszem felesleges beszélgetnünk tovább, ha azt hiszed pusztán az eltérő testi adottságok valakit jobb vagy rosszabb vezetővé tesznek!

Igen, aki eljátszott egy örökséget vagy hitellel küzd, az a tapasztalata alapján(ha tanult belőle), sokkal jobban fog dönteni legközelebb, mint az, akinek ilyennel volt gondja. Sőt, spórolni is jobban fog, esetleg megbecsülni a pénzt. Nem azt mondom, hogy biztosan így lesz, hanem azt, hogy hatalmas előnyhöz(tapasztalathoz) jutott ahhoz képest, aki az életében nem látott még ekkora összeget vagy nem volt hitele.

Mellesleg egyedülálló anya vagyok, igaz nem 17 évesen szültem, de sokan szólítanak le(gyerekkel is), és járjuk/járom a várost és élek.

A butához nem tudok hozzászólni, valahol igaz, hisz tapasztalattól csak minimális szintet nő az iq, de lehet, hogy mivel 17 évesen lett terhes és muszáj lett elkezdenie ehetőt főzni, a buta ember rájön, hogy imád főzni, egyre többet tanul, egyre több információt gyűjt be, aztán 10 év múlva remek helyen lesz chef, addig meg minden pillanattal fejlődik. Az iq nem az egyetlen mérce, amivel embert lehet "mérni". Sikeres, boldog értékes ember alacsony iqval is lehet bárki!

Nem a hétköznapi élet részei, ugyanis a kortársai, akik egyetemre mennek, diákmunkáznak, számukra még nem a hétköznapi élet részei a felújítás, gyereknevelés, bürokráciában eligazodás, nekik a kreditrendszer, a tananyag, meg az utazgatás a hétköznapi élet! Tudod ki tudja megkülönböztetni a villanybekötéshez szükséges kábelt? A glettanyagokat? Esetleg a bulgurt a kölestől? Vagy a kisbaba egészséges székletét a betegtől? Akinek muszáj ezzel foglalkoznia, mert benne van az életében. Mások akkor fognak ilyen ismereteket szerezni, ha az is bekerül az életükbe. Ahogy a 17 éves frissenszült gyárimmunkás akkor lesz tisztában a kreditrendszerrel, ha egyetemre.

Nem mindenki jó és tájékozott mindenben, ezek nem mindenki hétköznapjának a részei, hanem annak, aki volt már benne, ezért muszáj tudnia róla(vagy ezzel foglalkozik). Aki korán szül, korán építkezik, korán vállal munkát, korábban csinál bármit a többieknél, az hamarabb fog ezekre az ismeretekre szert tenni(illetve hamarabb lesz lehetősége ezeket megtanulni).

Tudást, ismereteket lebecsülni pedig ostobaság, mind hasznos a maga módján. Nem azt mondom, hogy más nem LESZ rá képes soha, hanem azt, hogy a aki nincs benne ilyen dolgokban, az MOST nem tudja. És ennyivel több mindenfajta ember azoknál, akik még nem éltek át ilyet. De aki pl nem tud gyereket nevelni(hatalmas önismeret, mennyi ordítást vagy képes elviselni, amíg nem akarod pl megütni, megleped magad), az lehet szuperül tud bármi mást, amit a gyereknevelő nem tanult meg MÉG, mert mást csinált helyette..

Mind jók vagyunk valamilyen területen a helyzetünkből adódóan, sok dologban jobbak vagyunk másoknál, amit mások is meg fognak tanulni egyszer, ha olyan irányt vesz az életük. Ők is sok dologban jobbak nálunk, amit mi is meg fogunk tanulni, ha olyan irányt vesz az életünk.