Lehet boldog az ember olyannal akihez nem vonzódik? Csak hozzààllàs kérdése?

9# Szerintem kognitív disszonanciában van "úgysem kellek senkinek => nem is akarok senkit, jobb egyedül"

De basszus az ember társas lény :)

10 Isten az egész házasságunkat átformálta, helyre rakta az alapokat-beleértve mind a kettőnket is.

Nem jó ha egy házasságban a nő a fej.

11 *De basszus az ember társas lény :)

Én is ezt mondom.

Én nem tudtam így boldog lenni sosem. Megmondom miért:

a szerelem kell. Mert az hozza létre azt az erős kötődést, ami miatt kibírod a hülyeségeit is. És mert anélkül a szex se igazi, főleg nem egy nőnek.

És mert hiába vígasztalod majd magad azzal évekig, hogy delegalábbjóemberatársam, az a helyzet, hogy senki sem csak jó és csak rossz és akibe szerelmes lehettél volna, az is lehet legalább olyan jó ember, mint akibe nem vagy az és akibe nem vagy szerelmes, de olyan rendesnek tűnik, az is beverheti a képedet 2 év múlva.

Én már rájöttem, hogy önmagában a boldogság nem létezik. Szerelem és kötődés teszi elviselhetővé az életet a másik mellett és semmi más. Lehet, hogy mások szerint elszúrtad az életed, mert úgyis meg fog csalni, vagy mert inni fog vagy ez vagy az, de ha szerelmes vagy, akkor mindezt el tudod viselni és ez a boldogság. Szerelem nélkül a másik hibái hosszútávon, a mindennapok szintjén elviselhetetlenek és akkor még boldog se voltál egy percig se. Szélsőséges példákat írtam, de a szerelem nem arról szól, hogy megtalálod azt, aki mellett gondtalan lesz az életed, hanem nem fog olyan nehéznek tűnni, mert ott van kárpótlásként a szerelem, majd az általa létrehozott hosszabb távú kötődés.

Éltem mindkettő féle kapcsolatban.

Nem voltam soha igazán kelendő.

A lányomnak is azt mondanám, éljen inkább egyedül, ha megteheti, mint egy olyan jóember mellett, akibe sose volt szerelmes.

Nyilván vannak tényezők, amik miatt az ember nem maradhat egyedül (sok esetben anyagiak), de ha van választási lehetőség, akkor inkább egyedül, mint azzal, akit nem szeretsz.

Nekem lett volna most valaki, aki a csillagokat is lehozta volna, anyagi gondom nem lett volna többé az életben, csak épp nem szerettem. Mantráztam magamnak hónapokig, hogy ő az, megtaláltam, egész életemben őt kerestem, mert megfelelt azoknak az elképzeléseimnek, amiket fiatalként felállítottam. De kidobhatom a kukába ezeket az elképzeléseket, ha emellett nem szeretem őt. Napi szinten hívogatott, nyavalygott, ha egy nap nem jelentkeztem, a szex nem volt jó, volt sok jó is, de miután szakítottam, azt éreztem, hogy nagy kövek estek le a szívemről. Én hallgatok erre a belső hangra. Azt mondta, kezd belém szeretni és minden erőmmel igyekeztem én is ezt érezni és már majdnem el is hittem, hogy sikerülhet, amikor kezembe került Márai Az igazi c. könyve és volt benn egy leírás arról, hogy az igazi szerelem soha nem csupa netevetés és boldogság, hanem iszonyatos mélységek és szakadék és zuhanás és ott bőgtem a könyv fölött, mert kimondta azt, amit nem mertem magamnak se, hogy hiába a vidám programok és sorolhatnám, nem vagyok szerelmes. Aztán valami végképp rákényszerített arra, hogy képes legyek belátni, hogy az igazi szerelem az, ami elől hiába menekül az ember, nem tudja nem érezni és azért is teljesül be olyan ritkán, mert félelmetesebb tud lenni a halálnál is. De nélküle a párkapcsolat nem több egyfajta anyagi érdekeltségen alapuló barátság extrákkal kapcsolatnál.

Persze működhet ez is, addig a pontig, amíg a másik miatt nem kényszerülsz rá, hogy színjátékot adj elő neki minden nap. De ha ő többet érez és elkezd szemrehányóan viselkedni, amiért érzi rajtad, hogy te nem igényled azt a szimbiózist és elkezded eljátszani a szerelmest, hogy nyugalom legyen végre, abba nagyon hamar bele lehet fáradni. Színjáték nélkül végülis működhet, meg is lehet beszélni, hogy nincsen nagy szerelem, de van más...Viszont gyereket akkor is veszélyes lenne egy ilyen kapcsolatba vállalni, mert ha utána jön a szerelem, akkor választani kell és az lesz csak az igazán nagy boldogtalanság.

17 ezt nagyon jól leírtad.

De milyen ritka eset már az, hogy mindkét fél szerelmes egymásba.

Azbesetek 95% csak az egyik fél szerelmes igazán...

19-es, ezen én is gondolkoztam.

Valamiért mégiscsak létezik ez az érzés. Van aki nem képes rá vagy nem is hiányzik neki.

Talán mégiscsak létezik az a viszonzott nagy szerelem, csak egy szobában elbújva nehéz ráakadni és talán annyira ritka, hogy 30-40 évet kéne várni rá. Akkor meg már késő, addigra családot alapítottunk valakivel, akivel megalkudtunk. És lehet, hogy ez az egész, csak egy öregedő nő álmodozása és valóban nem létezik a viszonzott szerelem.

Olvastam egy haldoklókról szóló könyvet. Mindegy, hány évesek voltak, mi volt a nemi irányultságuk és nő vagy férfi volt az illető, halálos betegen a legnagyobb fájdalma a legtöbbjüknek az volt, hogy nem találták meg a viszonzott szerelmet.:(