A kapcsolat elején elmondtam az exemnek , hogy komoly férfit keresek, családot szeretnék, 30 éves koromig legkésőbb. Ezen jót vigyorgott majd fél év után otthagyott mondvacsinált indokkal. Szerintetek?

Szerintem alapvető, hogy nyíltan elmondod, hogy milyen céljaid vannak hiszen ehhez keresed a megfelelő partnert. Az a durva, hogy ez a nagy átlagnál kiveri a biztosítékot.

Hasonló problémával küzdök, a párom hirtelen befékezett a jól alakuló kapcsolat elején, mert rájött, hogy hát ő nem is tudja, “félmertazelőzőátverte” stb... (engem is átvertek) nem is tudja, mit akar... holott ő hozta fel férfiként, hogy korban van a gyerekvállalás tekintetében... aztán mellettem kinyílt számára a világ, támogatom a hobbijában, velem sok új élménye van. Rájött, hogy az élet nem csak a munkahelyi szenvedésből és az otthoni unatkozásból áll, mint az előző párjával, és gyerekvállalás helyett először önmagával akar végre foglalkozni, kiélni magát a hobbijában meg persze velem is minden tekintetben a korábbi sivár kapcsolata után. Együtt vagyunk, csak nem családalapítós hangulatban. Először sz@rul érintett a dolog, de lassan rájövök, hogy ezt az utat is be kell járnunk, egy erőltetett gyerek nem tenne jót egyikünknek sem. Bár minden vágyam volt az anyaság, az ő hatására átértékeltem az életem, és bizony nekem se ártana végre egy kis önmegvalósításosdi.

Összes tapasztalatom alapjan szerintem sok pasi alapvetően nincs is tisztában azzal, mit akar. Ha gyereket is akar, sem biztos, hogy gyereket akar, de ez nem feltétlen olyan rossz dolog. Nem feltétlen csak hazudik, hogy megkapjon. Változásban vagyunk mindannyian.