Jól gondolom, hogy azok a férfiak, akik minden téren rendben vannak és komoly kapcsolatot szeretnének nem Tinderen ismerkednek?

Én diplomás, normális, szerintem helyes srácként egyszer randiztam a tinderről, de elment a kedvem egy életre.

Most nem az a fő bajom, hogy kb 10 ezret kidobtam az ablakon a semmiért, hanem hogy ha az ember megkérdezi, hogy szeretne-e következőt és azt mondja rá a csaj ott helyben, hogy igen, utána pár óra múlva ír, hogy nincs kémia, azzal nem tudok mit kezdeni. És itt 31 éves nőről beszélek, nem kislányról.

Én azért kezdtem el használni, mert egyáltalán nem mozgok olyan közegben, ahol korombeli nőkkel megismerkedhetnék. Egyszemélyes hobbik, esetleg gyerekkori baráttal, munka, otthon.

Pár hónapja töröltem is magam, mert kész időpocsékolás az egész... 30F

Persze, megértem, ha merésznek hangzik így leírva.

Csak mire találtam egy olyan, értelmesnek tűnő lányt, akivel el is tudtam beszélgetni értelmesen, élvezetesen, tetszett is külsőre, diplomás is (bár ez nem feltétlen kell, csak nagy +), majd a végén ez történik, szerintem neked is elmenne a kedved.

És hetekig-akár hónapokig aktívnak lenni, figyelni, sok üzenetet írni, amire alig reagálnak, borzasztó fárasztó. Volt, hogy több egymást követő napon órákig fényképeztem magam, hogy trendi és jó képeket tehessek ki, amire egyáltalán odafigyelnek a lányok.

Nyilván nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a tűréshatára, de nekem elég volt.

Neked nőként biztos, hogy más tapasztalataid lesznek, én a férfi oldalt tudom csak bemutatni.

Megoldás szerintem az egymáshoz való hozzáállásban lenne, és akkor aztán tökmindegy lenne, hogy élő, vagy tinder, vagy bármi.

Kölcsönös tisztelet, szerintem mindennek ez az alapja. És minden probléma forrása ennek a hiányából fakad.