Miért nem hagynak békén a nőismerősök azzal hogy “miért nincs barátnőd”?

Gyakorlatilag 14 éves korom óta ezt hallgatom. Az első években azt hazudtam hogy most a tanulás a legfontosabb, nincs időm ilyesmire. Majd az egyetem alatt azt hazudtam hogy csajozgatok én csak nem akarom lekötni magamat. A munkahelyen már boldog agglegényként állítottam be magamat, de csak nem hagynak békén 32 éves fejjel. Szoktam próbálkozni csajozni de nem nagyon megy, az évek alatt a sok visszautasítás miatt már zavarban vagyok a nőktől. Folyamatosan épült le az önbizalmam, pl középiskolában gúnyoltak a lányok, egyetemen “hánytak tőlem”, munkában meg elkerültek-kibeszéltek. Most pár éve azt alkalmazom hogy férfiként kezelem a nőket is a beszélgetések során. Már eljutottam oda, hogy kerekperec megmondom, azért nem csajozok mert nincs olyan nő akinél megütöm a mércét és ennyi! Hagyjanak békén!

Ennél többet mit tudnék tenni?