Ki az, aki már megszokta a bezártságot és már csak ezért sem akar többé senkit?

Meg már puncira/kolbászra sem vágysz??

Mert ha így van akkor maradj csak szépen bezarkozva!

Az, hogy nem akarok többé senkit, nem igaz, valaki azért jó lenne... De már olyan régóta vagyok egyedül, úgy, hogy még csak alakulóban sem volt semmi, hogy már nem tudnék mit kezdeni egy férfival (a szexen kívül :P), talán még zavarna is, hogy "mindig" itt van, foglalkozni kell vele, kerülgetni. Attól, hogy ide-oda mászkáljak vele vagy hogy mondjuk együtt intézzük el a bevásárlást, a különféle ügyeket, még a hajam is égnek áll.

Mondták is már nekem, hogy annyira "belemerevedtem" az egyedüllétbe, látszik és érzékelhető, hogy ez az alapprogramom. Tényleg... A legtöbb nőnek tizenéves kora óta van valamiféle kapcsolata, ezt szokják meg. Én meg azt, hogy sosem kellek, így nem vagyok együtt senkivel, futom a mindennapi kötelező köröket egyedül.