Mit tegyek ha elcsesztem az egész életem úgy érzem??

#20

Ha tudsz valami olyasmit felvázolni ami eltér a gagyi önfejlesztős könyvek "mosolyogjunk többet, akkor minden jó lesz varázsütésre" meséitől, illetve nem esel át a ló túloldalára sem, valami agresszív támadás keretei között - akkor hallgatlak. Bármilyen tipp jól jön, néhányat már sikerült hasznosítani amit innen-onnan hallottam vagy ajánlottak - csak ez még közel sem elég.

Veled napi szinten kellene beszélgetnem. Én is kb. onnan indultam ahonnan te, csak én nem kövér voltam, hanem alacsony, szőke, vékony, jóságos tekintetű kisgyerek. Örök céltáblája voltam nagyjából mindenkinek, volt aki megvert, volt aki verbálisan alázott, volt aki kiröhögött. Ráadásul egész életemben jóval fiatalabbnak néztem ki a korosztályomnál, így valójában korban hozzám illő lányoknál esélyem sem volt sosem. 20 évesen egy 18 éves lány azt mondta, 14 évesekkel nem kezdene ki...

Nekem jobb volt? Tornában jó voltam, nyertem is aranyérmet, amit kint az utcán el is vettek tőlem, konkrétan lefogtak, elvették is kiröhögtek. Megfenyegettek hogy ha szólók bárkinek is, agyonvernek. A biciklimet ellopták blablabla. Én innen indultam, ma már családom van, a feleségemet bárhol megnézik, több lakásom van, jó munkahelyem. A hitelességemmel nincs gond.

A szabó péter féle 5Ft-os okosságok sosem találtak célt nálam, ez csak egy hollywoodi biznisz show biznisz. Abból indulj ki, hogy egy hazug, alapvetően hamis és értéktelen világ vesz körül, legalábbis ez a felszín.

Akik támadnak, ők ennek a világnak a részesei. Te több vagy ezeknél, vannak érzéseid. Ha fáj, azt jelenti nem tartozol közéjük, a közvetített idolok, délibáb boldogságok miatt van az egész. Ne fuss ezek után, ez az első lépés.

22.

Milyen sportágban nyertél aranyat? Én is jó voltam egy sportágban - sakk - a középsuliban négyszer nyertem meg "házibajnokságot" és egyszer egy ezüstérmet is a városi kupán (a későbbi országos bajnok ellen veszítve). Tőlem szerencsére nem vették el, de csak mert a középsuliban kedveltek, a városin pedig senkinek nem volt rá oka. Meg én nem voltam alacsony, pláne nem vékony, így valamiért megvolt az illúziója annak, hogy nem vagyok gyenge. Egyszer támadtak meg cigányok, de szerencsére csak valami "bénák", mert csak egy ütögette a mellkasom, ami ugyan fájt, de csak mentem tovább. Nem is lett belőle semmi, csak persze trágár szavakkal illettek meg dagadékoztak ahogyan azt kell. Az alacsonyság is szörnyű, az még rosszabb, mert nem is tehetsz róla (bár a kövérek se feltétlenül, lásd ott a sok "én is annyit eszem mint ők, mégse hízok" mázlisták akik ugyanúgy sokat esznek és károsan, mégis megússzák - nem fair), de mégis viselned kellett ezt a keresztet.

Középsulim mondjuk szándékosan választottam ki - egy isten háta mögött lévő vidéki intézmény, ahol a "nagyon kemények" azok voltak akik néha cigiztek meg néha volt 1-2 kisebb ügy, de nem ment az ami a "városi" sulikban, hogy elverik az alacsonyt meg elveszik tőle az érmét, mert ők "nagyon menők".

Nagyon csapongok a témák közt, nálam a legnagyobb kereszt a családom volt, egy diktátor-jellemű, tisztaságmániás, rendmániás alkoholista elnyomása alatt élni nem volt valami kellemes. Anyám pedig depressziós volt a fél gyerekkorom alatt, tőle ezeket hallgattam, hogy ő felmegy egy épület tetejére és leugrik meg belehajt autóval a Dunába, meg furcsa szektás(?) haverjai voltak. Valami nagyon elromlott nálam, nem tudtam spontán lenni, vagy beilleszkedni, vagy bármi, igaz ebben mások keze is benne van - sosem hallottak meg, mindig ordítottak, ment a "keménykedés", engem csak lefikáztak néha, de inkább csak észre sem vettek. Piszok magányos voltam már akkor is. Középsuliban ez módosult az entellektüel "vicces gyerek" karakterére amivel teljesen kibékültem.

Aztán nem tudom mikor és hol csúsztak el a dolgok, nagyon sok helyen jártam, szar munkák, munkanélküliség, tanfolyamok, egy általam elbaltázott kapcsolatszerűség, egy félresikerült öngyilkossági kísérlet, és sok kajálás, főleg káros dolgok fogyasztása, hogy boldogítsam magam. De volt nagy fogyásom is, még 2012-ben 2 hónap alatt fogytam 30 kilót. Na, az nagy eredmény volt, bár utána is kövérnek éreztem magam 103 kilóval, de ennél kevesebb sosem jött össze. A mozgás sosem volt számomra kellemes dolog (csak a szükséges rossz), az étkezés pedig nagyjából betartható diétásan.

Pszichológusnál jártam, de ő nem volt valami jó szakember, az egyetlen dolog amit mondott és talán igaz, hogy alapból pattintok le mindenkit magamról és ezzel utalt a nárcisztikusságomra is, amit mint pajzsot használok a világ ellen. Lehet. Nem tudom. Az biztos, hogy sosem illettem sehová, nem nagyon tudtam szembenézni a világgal, számomra a világ rideg és kegyetlen helynek tűnik. És magammal kell törődnöm, mert más úgysem fog. És másokkal nem törődöm igazán, mert ők sem velem. Próbálom keresni a helyes utat, de nem dogmatikussá vagy szabálykövetővé válóan, de nem tudom hogyan kellene jobbnak lenni, pláne boldognak. Na, ezt sosem tudtam. És félek, hogy ehhez már késő van a számomra.

Uh, nagyon nem tudom ezt most jól megfogalmazni... Fáradt lehetek. Régen mennyivel jobban ment a fogalmazás.

De szép, hogy te ezeket elérted, még ilyen erős ellenszélben is. Nem gúnyolódásból, tényleg. (Mondjuk én családra nem vágyom, ennek több oka is van, szerelemre igen, de családra nem, kicsit benne van az is, hogy ez a genetika, ez a vérvonal tűnjön csak el végleg, elég szomorú ez nekem amúgy is, hogy egy lúzer leszármazottja vagyok (ez volt az apám, na ő tényleg az, sokáig tartana elmagyarázni, hogy pontosan miért is, leginkább azért, mert ő is annak a világnak a részese amiről írtál - és még örül is neki. Én meg harcolhatok azzal, hogy sose legyek olyan, mint ő, ha már "bennem van" ez, akkor is mindent el kell kövessek, hogy ne nyerjen rajtam teret. Hát, nem tudom ez mennyire sikerül, talán.

Én csak 27 évesen veszítettem el a szüzességemet most, pár évre rá családom van már, tehát közel sem esélytelen.

Fizetős nőt én nem kerestem fel, de lehet jó ötlet, higy a szexel kapcsolatban lenyugodj.

A többin csak az segít, ha változik a kisugárzásod, nem picit.

És amúgy dehogynem lehet szép, jó, teljes életed egyedül is. Ha másiktól várod a boldogulást, az kuka.