Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Undorodom az emberektől, de mégis rosszul esik ha nem szeret senki?
Általában az emberek nagy százalékától felfordul a gyomrom, nem szeretek társaságokba járni, csak a karrieremet szeretem építeni (állatokkal dolgozom), a szakmán belül eltűröm az embereket. Képtelen vagyok embereket szeretni, vagyis inkább úgy mondanám, hogy eddig nem volt rá példa hogy ténylegesen jól éreztem volna magam az emberi kapcsolataimban. A helyzet az, hogy volt jópár rossz élményem emberekkel, és kevés jó, de ezeken tényeg igyekszik túllépni és nem bekategorizálni senkit. Valahogy mégis az van, hogy ha véletlen valaki elsőre szimpatikus is, később amikor jobban megismerem nem tudom elfogadni egy-egy hibájukat. Például nem szeretem az olyan embereket, akik jópofiznak másokkal. Volt már olyan alak, akivel azért nem jött össze semmi (pedig a többi dologgal simán ellettem volna), mert jópofizott, nem őszintén viszonyult a többi emberhez. Biztos vagyok benne, hogy velem lehet a hiba, és azért írtam ki a kérdést, hátha a válaszok segítenének megérteni a probléma gyökerét.
Félreértés ne essék, nem tökéletes emberre vágyom, akivel nincs probléma, mert olyan nem létezik. Sok olyan hiba van, amit eltűrnék a barátomnak, nem akadnék fenn rajta, stb.
Úgy érzem nem elégít ki, nem tesz boldoggá, ha valaki szeret engem, de rosszul érzem magam, ha nem szeret senki. Nem vágyom szexuális tevékenységekre, de nem is ítélem el ezeket. Sosem értettem mi annyira jó a csókban, nem éreztem semmi különlegeset miközben csókoltam vagy engem csókoltak. Egyszerűen nem érzem a párkapcsolatok értékeit, de zavar amikor magányos vagyok.
Remélem jól fogalmaztam meg, várok minden építő jellegű kritikát, esetleges kérdéseket. Nem rövid párkapcsolataim voltak egyébként, azokba sosem mentem bele, amikor úgy éreztem.
26/L
#9
Én sem terveztem feladni. Sok sikert kívánok neked!
#10
Köszönöm
Leírtam, hogy vannak rossz élményeim az emberekkel, amiket nem szeretnék most kifejteni, mert igyekszem túllépni rajtuk.
Szemtől szembe egyébként nem látszik rajtam, hogy undorodnék, az ismerőseim szerint nem. Egyszerűen az emberek nagy részére ránézni sincs hangulatom.
A testi kontaktustól nem érzem magam rosszabbul, csak nem érzem magam jobban. Egyébként igazad van részben, hisz szerintem is fontos lenne, hogy vágyjak az ilyen dolgokra, de egyszerűen nem megy. Kíváncsi vagyok, van-e olyan ember, aki nem várja el tőlem, hogy 'égjek a vágytól'.
Az undorítót arra értik, hogy csak elveszel, de nem teszel bele, mert undorodsz. Tulajdonképpen te is addig jópofizol annak érdekében, hogy legyen emberi vagy bármilyen kapcsolatod, míg arra szükséged van, aztán xarsz bele. Gyakorlatilag érzelmeken élősködsz, parazitaként viselkedsz... divatos szóval energiavámpírként.
Elbeszélgethetnél egy szakemberrel, ha már felismerted a problémát.
Nem mondanám, hogy jópofizom, mert akkor nem is érzek semmilyen ellenszenvet, amikor beszélgetek, csak ha jobban belegondolok a dolgokba.
A másik, hogy én nem találkoztam még olyan emberrel, aki valamilyen úton módon nem élősködne a másikon.
Köszönöm a válaszod.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!