Akinek közel 30 évesen nincsenek barátai, és soha nem volt párkapcsolata sem, az már így is marad?

Kb. 15 éve vagyok így, a középiskolában kiközösítettek a tanulási nehézségeimből fakadó kedvezmények miatt. A külsőmmel nincs baj, mégsem lett soha barátnőm, mert nagyon magamnak való emberré váltam a gimnázium, és az egyetem alatt. Nagyon keveset beszéltem a többiekkel, főleg a lányokkal, akikkel leginkább akkor, ha rájuk hajtottam Messengeren... Mindenki elutasított, hírem lett az egyetemen... Közben több képzést is elvégeztem 11 év alatt (most PhD-n vagyok) , most ott tartok, hogy túlképzettként nincs munkám, és barátaim sem, mert végig csak tanultam, és a középiskolai emlékek miatt távol tartottam magamat a többiektől... Közben 30 éves leszek...

A PhD-képzés nem jár együtt a munkahellyel, ráadásul piacképtelen a diplománk... Az alapján választottunk, hogy mit szeretünk csinálni... Ezzel a problémával kivételesen nem vagyok egyedül...