Felemészt a szomorúság és a szerelem irànti vágy. Van valaki hasonló helyzetben? Ha igen, hogy bírja?

Tudom unalmas de...

Te is, és még nagyon sok ember ugyanazt elmondja, hogy nem talál társat, vagy az ismerősei már házasok vagy van gyerek, vagy x éve együtt élnek már, és nem talál normális társat.

Csak itt elmondják az emberek naponta 50-en 100-an és neked is és mindenki másnak is van legalább 1 ilyen ismerőse aki egyedül van ebben a korosztályban pedig minden okés vele kapcsolatban, + ehhez hozzájövünk mi akik erről panaszkodunk akik ezt kimondjuk..

Mi következik ebből?

Az, hogy nagyon nagyon sokan vannak egyedül és nem találják meg a társukat, pedig nagyon sok hozzájuk hasonló mászkál az utcán.

Csak nem találkoznak.

Mert...nem egy helyen dolgoznak, nem járnak el szórakozni, nem járnak el kikapcsolódni, nem ugyanabba az üzletbe járnak vásárolni, az egyik reggel 6 kor megy dolgozni és 4 kor jön haza, a másik reggel 8 kor megy és este 7 kor jön haza és sosem találkoznak....

igen 14-es...és ez meg is történhet.

Kihal mellettünk a családunk mi meg ott maradunk egyedül...aztán a hivatal eltemet.

(és teszem fel nem csak a mi hibánkból, tegyük fel, hogy próbálkoztunk, ismerkedtünk, változtattunk külsőnkön, a viselkedésünkön is hátha jobb lesz)

Ugyanígy vagyok...

A fehér lovas hercegről szóló rózsaszín álmokat idővel el kell engedni. Ezen kívül két lehetőségünk van:

1. Kibővíteni a szóba jöhető férfiak körét. Lehet, hogy így már akadna olyan, aki tudna szeretni.

2. Változtatunk magunkon, feltuningoljuk magunkat, így vonzóbbak leszünk a férfiak szemében. Fölösleges kilók leadása, sport, smink, nőies ruhák stb.

Sok sikert nekünk! :-)

Végig olvastam a hozzászólásokat..

Olyan sok egyedülálló van...

Lehetne szervezni egy kirándulást vagy tudom is én...

És hátha lesz aki társra talál vagy barátokra..

19.

A zseniális ötletek hullámát megtörném azzal, hogy valószínűleg elég messze élnek/élünk egymástól, egyedül a környéken élőket tudnád összetrombitálni.