Túl nagyok az elvárásaim vagy egyszerűen valamiért nagyon rossz helyen keresek?

Az a helyzet, hogy tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok a legkönnyebb eset. Kicsit úgy érzem, hogy amilyen kapcsolataim voltak és amiket a környezetemben láttam, valahogy talán túl nagyok az elvárásaim. Nekem ezek apróságnak és alapnak tűnnek, de lehet, hogy mégsem azok.

Szóval, a lényeg: Olyan társat akarok, aki tényleg társ és élvezet vele az élet. Tisztában vagyok azzal, hogy vannak az életben nehezebb időszakok és nincs mindig az ember a topon és ez rendben is van így. Viszont azt látom, hogy a rövid rózsaszín köd után egyre jobban átcsúsznak az emberek abba, hogy mindent a másikon vezetnek le.

Konkrét példa volt nekem is az egyik kapcsolatom. Jól elvoltunk, feldobtuk egymást, aztán a másik félnél egyre többször jött elő olyan, hogy valami (sokszor teljesen felesleges) dolgon pörgött és egyre jobban rajtam próbálta levezetni. Ez az, amit én sosem tennék kapcsolatban.

Emiatt a tapasztalat miatt körbenéztem a környezetben, beszéltem ismerősökkel és ők is azt mondták, hogy igen, náluk is oda-vissza vannak ilyesmik és nem igazán lehet találni olyan kapcsolatot, ahol nincs ez.

Szerintetek is így van? Tényleg nagy elvárás, hogy egy kapcsolatban pl. a munkából hazavitt problémát ne a másikon vezesse le az ember hisztivel és hasonlókkal? Létezik egyáltalán olyan, ahol a másik társaságát teljesen élvezik éveken át és próbálnak nagyjából pozitívan ellenni? (Nem szabópéter szintűre gondolok.) Vagy egyszerűen az a környezet, amiben mozgok, ennyire negatív?