Mit tegyek, ha nem tekintenek rám lányként, nőként meg pláne nem?

Szerintem ez leginkább a személyiségem miatt van. Ugyanis a külsőm, öltözködésem stb. olyan amilyen és nem gondolom, hogy bármi probléma lenne vele. Viszont olyan típus vagyok, aki egy idegennek első pillantásra csendesnek, visszahúzódónak, szerénynek és zárkózottnak tűnik, olyan kis finom, aranyos, puha, nőies. Nem szeretem magam csak úgy szerepeltetni, nem szeretek semmivel sem felvágni, csak akkor beszélek amikor muszáj stb., ha nagyobb társaságban vagy ismeretlen emberek között vagyok. Szóval gondolom mindenki el tudja képzelni ezt a személyiséget, amolyan csendes szemlélő vagyok, aki elsősorban a saját dolgával foglalkozik. Viszont szemtől szemben egy-egy emberrel vagy barátok között pedig pláne, sokkal felszabadultabb vagyok és úgy már nem egy kis aranyos kislány látszatát keltem. Olyankor már nagyobb a szám, sok dologról határozott véleményem van, nem szoktam finomkodni és ki is mondom ezeket. Az őszinteséget nagyra tartom, 10+ éves barátságaim vannak és szerintem ezek is azért működnek, mert mi mindent megbeszélünk egymással kertelés nélkül. Nagyon szeretek viccelődni, hülyéskedni és ezek sem mindig politikailag korrektek. Nyitott vagyok abból a szempontból, hogy nem vagyok rasszista, előítéletes stb. és tulajdonképpen bárkivel képes vagyok elbeszélgetni, mindenkiben próbálok találni valami pozitívat és alapvetően inkább a pozitív gondolkodás jellemez engem. Viszont az is igaz rám, hogy nem vagyok egy könnyen megnyerhető ember, legyen szó akár barátságról vagy párkapcsolatról és megvannak azok az embertípusok, akikkel én ténylegesen jól tudok együtt működni, de ehhez is idő kell amíg én tényleg komolyan veszem (megtartom a távolságot talán mondhatom így és tudom kitől mit szeretnék). Ezt tekintve pedig már rögtön nem is vagyok az a finom, gyengéd, szentimentális és érzelmes, romantikus típusú nő. Nem is vagyok az a csajos típus, aki nevetgél a barátnőkkel, incselkedik a fiúkkal, pletyizik stb., stb. Szóval nehéz, mert egy elég összetett személyiség vagyok és sokszor érzem, hogy mások nem tudnak rajtam kiigazodni vagy éppen csalódnak és kiábrándulnak belőlem, ha ténylegesen megismernek. Ha valakinek mégis bejön a személyiségem és a stílusom, akkor is max. haverként vagy barátként kezelnek és élvezik, hogy nekem mindent ki lehet mondani, meghallgatom, nevetünk stb., de véletlenül sem tekintenek rám potenciális partnerként.

21/L