Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nők! Kinek mennyit érnek havonta, forintban kifejezve bizonyos (számára fontos) belső tulajdonságok, illetve külső jegyek?
Biztosan nagyon sokan fel fognak háborodni a kérdésen, de nem érdekel. Régen, sőt, ősidőktől fogva így működött, manapság lett annyira "píszí" a világ, hogy ilyesmiről nem beszélünk.
Mondogatják "nem érdekel a pénze, csak szeressen", szélsőséges példa az életből: Igényes, normális, szép és intelligens fiatal lány egy szakadt tróger tanulatlan és műveletlen bunkóval, aki esetleg még agresszív is. A nő teszi bele anyagilag a többet a kapcsolatba, de szerelmes (tehát az ember belső tulajdonságai az adott nő számára forintosíthatók, bizonyos tulajdonságaiba és külső jegyeibe szerelmes a nő, emiatt olyan hormonlöketet kap az agya időről-időre, hogy inkább kitart ilyen mellett, mint keresne ennél sokkal jobbat, de lényegesen jobbat már a következő utcasarkon találna.
Következő lépcsőfok: Átlag Béla elveszíti az állását, munkahelyet vált, ahol kevesebbet keres és már megrendül a kapcsolat. Esetleg pont a fordítottja, állandóan panaszkodás van a pénz miatt és ő extra munkákat vállal, ami miatt sosincs otthon.
Következő lépcsőfok: Sugar Baby, előre lefixált összegért adott férfivel való viszony. Itt már normálisabban megy az alkudozás, mint egy üzleti tárgyalásnál, nem mindegy, hogy az ember öreg és csúnya, vagy esetleg fiatal és jóképű (utóbbi csökkenti az árat), az sem mindegy, hogy milyen körülményeket tud biztosítani a nőnek (medencés villa csökkenti az árat, újpesti panel növeli) és az sem, hogy a közös programok mit takarnak (barátnő feeling vacsorákkal, nyaralásokkal csökkentik az árat, szexre korlátozódó randik növelik, extrák, fétisek még tovább növelik.
És mivel itt nyíltan üzletről beszélünk, van egy pont, ahol átbillen a mérleg és a nő fizet a férfinek (selyemfiú), itt is hasonló a szitu, a nő kora, külseje, általa biztosított életszínvonal csökkenti vagy növeli az árat. Annyi a különbség, hogy itt kizárólag a legjobb külsejű férfiak játszanak (Átlag Béla bármikor elkíséri őt ingyen is bárhova) és a barát feeling szokott a költségesebb lenni (színházi kíséret megfelelő dress codeban, stb.) és csak sima szexre nem is keresnek, (maximum nagyon csúnya és öreg nő nagyon jó külsejű férfit) hiszen arra a legtöbb nő talál kategóriáján belülit, vagy annál 1-2 ponttal jobbat, illetve a speciális igények, fétisek itt is megdob(hat)ják a költséget, bár férfiak között rengeteg a perverz, így nőként erre is gyerekjáték ingyen embert találni...
Tehát lényegében annyival több férfinek fontos a szex, mint nőnek, hogy magát a szexet férfiként nem lehet 0 pontnál többre kihozni. Ha rossz vagy az ágyban az negatív, ha átlagos, az is, de annyira jó nem tudsz lenni, hogy CSAK KIZÁRÓLAG A SZEX elegendő legyen. Vagy külsőre kell extrának lenned (és akkor akár még a nő fizet is, hogy villoghasson veled a barátnői előtt), vagy anyagilag beletenned extra dolgokat a kapcsolatba, esetleg pénzbe nem vagy csak közvetetten kerülő dolgok. (Visszautalnék a második bekezdésre, ahol a pénztelen, bunkó emberbe szerelmes kategóriáján felüli nő, tehát ő az élő bizonyíték arra, hogy a nők agyban, tudat alatt beáraznak bizonyos, pénzben nem mérhető tulajdonságokat).
És mindenki másra vágyik, ennek megfelelően kinek mennyit érnek bizonyos dolgok, legyen az minden, amit a nők fel szoktak sorolni, hogy szeretnék megkapni a leendő partnerüktől vagy nem kapják meg a jelenlegitől?
Lehetnek absztrakt fogalmak is, de azt fejtsétek ki. Maga a szeretet és a szerelem a sok szempont együttállása esetén fog kialakulni, így önmagában értelmezhetetlen, de olyanok lehetnek, hogy mondjuk: hűség, őszinteség (ez utóbbi akár részletezve, hogy plusz pont, ha ismeritek a jelszavait, bármikor belenézhettek a telefonjába, követhetitek őt GPS-en), vagy lepjen meg véletlenszerű dolgokkal, gyertyafényes vacsora, rózsacsokor, vagy éppen rockkoncert és lángoló koponya Valentin-napra. Vigyen el színházba, vagy éppen búvárkodni szeressen.
Illetve, hogy pénzügyek terén mit vártok tőle. Ne ilyen kásakerülgetős megfogalmazással, hanem konkrétan: "Durván havi X Ft közvetlen költsége lenne a búvárkodásnak, rózsacsokornak és lángoló koponyának" vagy távolabbi célok, például "két közös gyereket szeretnék vele, így jó lenne, ha fejenként 20-20 millióért vásárolna babakötvényt"
Illetve azt is, hogy milyen gyakran szexelnétek, ha a SZÁMOTOKRA FONTOS ÖSSZES FELTÉTEL TELJESÜLNE. (Ha feltételezzük, hogy szexuálisan passzoltok és mindkettőtöknek jó).
válasza:A 9es válaszával nagyon egyet tudok érteni. Soha senki nem fog engem eltartani (kivéve a gyerek születés utáni időszakot de addigra reményeim szerint sikerül egy kis vállalkozást összehozni és még akkor se leszek ráutalva a férjemre. Ugyanakkor huzamosabb ideig én se fogok eltartani egy herét. Persze más ha elveszti a munkáját és aktívan keres mert ez mindig benne van a pakliban. De ha valamilyen indokkal direkt lazsál vagy olyan munkát keres ahonnan alig kap fizetést de boldog mert a tökeit vakarászhatja egész nap akkor szakítani/válni fogok. Viszont hiába keres a nyomorult milliós összeget havonta ha nem vagyok boldog mellette. Ha elhanyagol ha nem egyenlően osztódnak a feladatok ha azt érzem hogy érzelmileg nincs ott nem erdeklem akkor a milliós fizetésével együtt mehet a francia. Volt már erre példa bár csak 800 ezret keresett nem jött össze a milió.
És én vagyok annyira hü. Lye hogy bármit robbantsak ha nekem kényelmetlen már egy ideje.
Ami nekem érték az az együtt töltött idő amikor tényleg egymásra figyelünk. A döglünk egymás mellett és bambuljuk a tv-t egyáltalán nem együtt töltött idő. Az érték ha felvidít és nem kell azon görcsölnöm mit mondtam vagy csináltam rosszul. Érték az elfogadás. Soha senkinek nem fogok megfelelni csak azért hogy ő boldog legyen. Ha magamra kéne erőltetnem valamilyen szerepet akkor kilépek. Ha agresszív (verbálisan vagy fizikailag) akkor kilépek. Mindegy mennyit keres vagy mennyit költ rám.
Egész egyszerűen azért mert az én boldogságom alig függ a pénztől. Jelenleg úgy hogy a hónap végén figyelnem kell a költéseimre is tudok boldog lenni. Ahogy haladok az életben reményeim szerint idővel már nem kell majd erre külön odafigyelnem. És nem azért mert eltűrök magam mellett egy gazdag idiótát.
Arra tudok érdemben válaszolni én is hogy mennyi a "minimum". Jelenleg 200-250 között lenne ideális de ha korombeli akkor majdnem mindegy mennyit keres hiszen én is majdnem ingyen dolgozom (pedagógus vagyok) viszont látnom kell az akarást hogy haladni fejlődni fog.
Tehát ha valaki most a gyártó soron 200at kézbe kap és ezzel boldog tök oké. Viszont ha ez álmai munkája nem tanul nem képzi magát csak van akkor vele nem érdemes tervezem. Én ugyanis teljesen más úton haladok és egy ponton túl úgyis lehagynám a pasit. Emellett a gyerekeimnek is más mintát szeretnék átadni majd.
Ha 300-350 fölött keres akkor az úgy tökéletes. Ennél följebb én se feltétlen szeretnék keveredni mert nem a munka fogja kitenni az életem nagyobbik felét reményeim szerint.
Én egy munkamániás és egy lusta here mellett nőttem fel szóval a két végletet jól ismerem és elkerülöm.
Én szeretnék házasodni de a külön kasszát megtartanám. Azért lenne mégis fontos a közel azonos kereset mert akkor nem dilemma egy nyaralás vagy egy nagyobb beruházás. Hiszen azonosan tudunk hozzájárulni.
Ami a gyereket illeti csak akkor és csak annyit fogok szülni amennyit egyedül is el tudnék tartani mert bár a cél az együtt megöregedés lenne a gyakorlat azt mutatja kell egy b terv is.
A szex nálam teljes mértékben érzelem függő. Ennek megfelelően szinte senkitől nem "indulok be" attól ahogy kinéz. Sokkal fontosabb hogy milyen érzelmeket vált ki. Ha kiegyensúlyozott és boldog vagyok és a párom minden téren kielégít a napi 1-2 szex is belefér. Ha nem vagyok boldog hónapokig elvagyok szex nélkül.
A párkapcsolat szerintem is valahol üzlet de nekem a pénznek nincs értéke ebben az üzletben. A pénz arra kell hogy élményt szerezzen az ember (meg kaját és áramot persze) és hogy ne kelljen az anyagiakon görcsölni de ennyi. Nekem amiből sok kell az az érzelem a figyelem a kommunikáció a fizikai kontaktus a közös kis viccek amiket csak mi értünk a közös utazások élményei stb. Én utazás alatt se vágyom repülőre meg luxus hotelra. Sőt. Sokkal jobban szeretem a belföldi egy két napos menjünk és csináljunk valamit féle spontán programokat.
Én mindig annyit adok amennyit kapok. Volt párom aki sérelmezte is hogy én elvárom hogy előbb engem öleljenek meg és csak utána ölelem meg én a másikat. Mindig megvárnom mit tud/akar adni a másik és annak fényében reagálok. Ha azt érzem mindenét bele teszi a másik akkor én se teszek bele kevesebbet. Ha viszont csak van a világban és alig van köztünk interakció akkor én se fogok egy ponton túl nyitni. Sőt ha úgy látom már nem is akarok nyitni ki fogok lépni belőle.
Én nem félek egyedül sőt sokkal jobb mint egy langyos "jó gyerek ez a Béla mert legalább nem ver meg" féle kapcsolatban lenni. Egyedül is képes vagyok eltartani magam így anyagilag se kell egy férfi.
Csak akkor volt és lesz párom mikor úgy érzem hozzá tud tenni az amúgy is jó kis életemhez hogy még boldogabb legyek.
Ezt pénzben nem tudom kifejezni mert annyit nem ér egy férfi hogy fizessek érte. Vagy egyenlően adunk bele (már a randin is mindenki a sajátját fizesse) vagy nincs rá szükségem.
válasza:9-es!
"a valóságban nem úgy működik, hogy belövöm, hogy oké, ő hűséges és jóképű, megéri nekem azt a havi X összeget, amit beleölök a kapcsolatba, de ha nem lenne hűséges csak simán jóképű, akkor csak X/2-t lennék hajlandó beletenni. Vagyis lehet, hogy így működik, de hogy nem tudatos, az is biztos."
Pontosan ezt mondom én is. Mármint, hogy nem tudatos. De attól még így működik. Mint a pavlovi reflex.
"Ha valakinél hiányoznak számomra fontos tulajdonságok (hűség, őszinteség, fizikai vonzalom, akármi), akkor azt nem fogja tudni kompenzálni semmilyen anyagi vagy akár más tulajdonságával, mert ezek nélkül részemről nincs értelme kapcsolatosdit játszani."
Ennek ellenkezőjét sem állítottam, írtam, hogy minden egyén saját, önálló preferenciával rendelkezik. Valószínűleg akit üt-vág a pasija és még ennek ellenére és ő tartja el az a szöges ellentéte a tipikus sugar babynek, aki már akkor dobja az embert, ha simán csak valaki rálicitál pénzben, életszínvonalban vagy külsőben.
De azért remélem abban egyetérthetünk, hogy a nők többsége a két szélső pont között helyezkedik el. Vagyis abba a kategóriába sorolható, aki tinilányként ugyan lehet, hogy megégette magát jóképű lovagokkal meg voltak neki bukdácsolásai (adtam esélyt csúnyának, megcsalt, adtam esélyt szegény pasinak is, én fizettem még a fagyit is, azzal meg az ellentéteket nem tudtuk feldolgozni).
Viszont felnőttként, amikor már magára szedett némi önismeretet (még nagyon keveset, de már halad), akkor jött az, hogy ez meg az jó parti, vagy épp a barátnői vagy a szülei hívják fel rá a figyelmet. És a legtöbb ember itt elveszik, ennél a pontnál tovább nem merészkedik ki a komfortzónájából, mert a társadalom azt neveli belé, hogy ez eretnekség, gondolatbűn TUDATOSAN azt nézni, hogy egy férfi bizonyos anyagi tulajdonságoknak megfelel-e.
Még a külső - amire a jelen társadalmunk egyre elvitathatatlanabbul épül - is ájtatosmanósággal van kezelve, "kémiát" emlegetünk... Mert ha valami megmagyarázhatatlan tündérporos katyvasz, akkor az már elveszi a negatív élét.
Konkét árcédula meg nem lesz semmin, ahogy a sör sem ugyanannyiba kerül egy fesztiválon és egy vidéki vegyesboltban.
Itt sem fog az álomhercegnél akkora súllyal szerepelni a hűség vagy hogy otthon elmosogat-e, mint egy olyannál, aki a külső vonzalmi limit legalján van, az "éppen belefér" kategória, mert ott a többi tulajdonság fog nagyobb súllyal szerepelni.
"Ok, ha valaki nagyon vonzó pasi számomra és levett a lábamról, de ezen kívül semmi mást nem találok benne, amit szerethetnék, akkor alkalmi szexről lehet szó. De ez is inkább "barter", és minthogy az általam nyújtott szexuális "szolgáltatásnak" sem igazán tudom meghatározni a pénzbeni értékét, így nehéz megmondani, hogy akkor ez most pontosan mit takar."
Pontosan erről beszélek! És ezt különösen köszönöm, hogy ezt így leírtad.
válasza: válasza:Miquel: Lehet, hogy most nagyon velőset akartál trollkodni, de képzeld el, mikor elváltak apámtól, sokszor kérdeztem őt ezekről (nem így, mint ezt a kérdést, hanem, hogy miért ezt a selejt embert választotta meg kik voltak még a jelöltek, ilyesmi) és rajta is ugyanazt látom mint a többi nőn, azt leszámítva, hogy ő ténylegesen frigid, egy igazi férfigyűlölő jégcsap, aki még mindig képes hinni benne, hogy ha fiatalon is csak ilyen selejt vette feleségül, akkor majd idősebb korára jön valami sármos öregúr.
Apám meg pont fordítva, a bétaság koronázatlan királya, semmire nem vitte az életben, mert anyám szerint sose volt benne ambíció.
Szerintem meg hajtott a családjáért, anyám meg feneketlen kútként tüntette el a pénzt. Ezzel a maradék motivációt is megölve benne, mert nem elég, hogy az állam elveszi a fizetés felét, anyám jött és elvette neki a másik felét is.
És hogy ne legyek részrehajlással vádolva, ha legalább az lett volna a helyzet, hogy apám szórta volna a pénzt, anyám meg megtakarította volna, akkor azt mondom, hogy még van benne valami, hogy a nő kezelje a családi kasszát.
És tudod, az a baj a bétasággal, hogy ugyanolyan áldozatok ezek a férfiak, mint a bántalmazott nők, csak az egyik lelki, a másik meg fizikai. Csak egyetlen különbség van benne.
Hogy egy nőt még igazán bántalmazni se kell, elég, ha egy férfi nyilvánosan felemeli a hangját vele szemben vagy csúnyábban beszél vele, már ott terem 3-4 fehér lovag, aki bármikor szívesen megmentené a hercegnőt, "aki jobbat érdemel".
Ugyanez férfiaknál nincs. Itt maximum a sok "nem férfi", "papucs" meg "balek" mellé kap pár olyan megjegyzést, hogy "mellettem jobb sora lenne, én jobban főzök, mint az asszonya" de ez legtöbbször sosem nyílt ajánlat, hanem inkább olyan, hogy "nem vagy csúnya, ha nem lenne párom, akkor járnék veled", másrészt igazából nem a férfit sajnálják, hanem a rivális nőt irigylik, hogy nekik jutott egy ilyen fejőstehén (még ha nem is lehet sokat lefejni róla), nekik meg egy agresszív állat, akiktől alig tudtak megszabadulni.
válasza: válasza:Miquel: Sajnos a társadalom nagy része ilyen értelemben annak számít. Leginkább csak a selejtség módja, ami különbözik. Van, aki nyíltan vállalja (és még büszke is rá), hogy minden nap bucira veri az asszonyt, illetve az asszony, hogy számára a férfiak csak pénzeszsákok és a szex kényszer, amit gyorsan le akar tudni.
Meg van, ahol annyira adnak a látszatra, hogy még gyakran a párterapeutákat is hónapokon keresztül megtévesztik. Olyan is van, hogy valamelyik kiskorú gyerek öngyilkossága vezet el odáig, hogy egyáltalán a közeli rokonok felfigyelnek arra, hogy nem stimmel valami, csak kifelé, a külvilág felé szép és jó minden és dúl a szerelem.
Meg az örök álmodozók és idealisták, akik arra várnak, hogy majd jön a megfelelő pár, aki mindenben pont olyan, amilyennek elképzelte.
Esetleg ennek az ellenkezője, aki elzárkózik mindentől és azt vallja, hogy az emberek (mind a 8 milliárd) egyforma és esélye sincs a boldogságra. Biztosan. Soha.
Már ritkának számít az, aki be meri vallani és ki meri mondani, hogy sem a világ, sem a benne élő emberek nem tökéletesek.
válasza:Ne haragudj, kedves Kérdező, de nem ártana levenned a szemellenzőt és színekben gondolkodni fekete-fehér, hibás sablonok helyett, amelyeket tényként szeretnél feltüntetni (csak nem azok). A valóságról alkotott képed torz és irreális. Normális értékrenddel rendelkező nő (nem kislány, nem is aranyásó) nem tulajdonít a leírtaknak annyit sem egy párkapcsolat alatt, mint amennyi idő alatt Te bepötyögted ide Gyakorira...
Minket nem érdekel, hogy mennyi kerül havonta a Szerett Férfi bankszámlájára, elvégre most abba szeressek bele, hogy prémium fogkrémet is meg tud nekem venni, vagy mibe? :D Viszont a függetlenséggel való szimpatizálást hiábavaló összekeverned a pénzéhséggel.
Igen, vonzó, amennyiben a férfi 30 évesen már nem otthon mamahotelezik, illetve nem függ a szülői kasszától/banktól, ellenben szerintem ez egészséges, felnőtt férfitől el is várható, ahogyan nőtől is, anélkül, hogy bármiféle anyagiassági szempont felmerülne. A független életre való hajlandóság és törekvés azonban a legalapvetőbb szerintem.
Normális értékrenddel rendelkező ember pedig nem vár el olyat a partnerétől, amit ő maga nem tud nyújtani. Tehát, ha én gépsonkás, trappista sajtos melegszendviccsel várom a Páromat haza, én sem várom el, hogy a Hotel Hiltonban presszózzunk délutánonként.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!