Nők! Maximum hány előző kapcsolatból származó gyereket fogadnátok el?

Meg fiatal vagyok ahhoz, hogy gyerekes pasival jöjjek össze. Ha mondjuk nekem is lenne már, akkor nem zavarna.

25/N

Attol fugg, kivel elnek es mennyi idosek. Nem mindegy elso korben.

En olyan no vagyok, aki tudatosan nem szult, mert nem akartam anya lenni. De ha szeretnek gyereket, eppen hogy nem erdekelne, hogy nem sajatom, harminc korul tetszett volna ez a szerep, hogy kint is vagyok, meg azert megis anyaskodhatok.

Inkabb attol felnek, mikor a mostohak megszeretik egymast es szakitas eseten az o viszonyuk nincs rendezve.

Fiatalon, szerelmesen, elegendo lakoter mellett harom nem allandoan ott lako gyerekbe belementem volna.

Egyet sem. Volt már olyan párom, akinek volt és nem vágyom újra arra, hogy "anya" legyek bizonyos időre meg szituációkra, de még sem.

Én amúgy sem szeretnék gyereket, remélem van még olyan férfi, akinek nincs, és nem is szeretne, csak kapcsolatot.

Egyértelmű,hogy 20-21-22 évesen még senki nem szeretne olyan pasit akinek gyereke van. Nem is értem,hogy a kérdés miért ragadja meg az ilyen korú válaszolók figyelmét?

Nem hiszem,hogy a korban hasonló pasik többgyerekes apák, és azt se hiszem,hogy 40 éves korú férfiakra vágynak.

A kérdés szerintem kb 30+-os nők esetében lehet aktuális, ott már szerepet játszhat a férfinél az,hogy elvált és gyereke van.

Az sem mindegy,hogy a gyereket az anya, illetve az apa neveli.

Ha az anya, és az apa részére hétvégi, vagy kéthetente hétvégi láthatás biztosított nem kell sokat találkozni a gyerekkel, de akkor is el kell fogadni a tényt,hogy az apának a gyereke a legfontosabb.

Az sem mindegy,hogy a nőnek, aki ismerkedik, van-e gyereke. Ha igen, valószínű könnyebben elfogadja,hogy a pasinak is van, hiszen így kölcsönösen könnyebb egymás gyerekét elfogadva együtt élni.

Jó lenne, ha az ilyen kérdésekhez azt is odaírnátok, hogy melyik korosztály véleményére vagytok kíváncsiak, mert nagyon nem mindegy. Mást fognak válaszolni a huszas éveinek elején járó nők, és mást a negyvenesek.

Nekem 25 évesen eszem ágában nem lenne összejönni egy olyan férfival, akinek van gyereke, mert nem akarok osztozni a párom figyelmén; ha hétvégi apuka, akkor kéthetente egy hétvége kilőve, hogy kettesben legyünk, a másikon is osztozni kell az egyéb szociális kapcsolatokkal. Ha vele él a gyereke, akkor meg eleve nincs idő kettesben. Én meg szeretném élni, hogy a párommal mi ketten vagyunk, teljesen nulláról, tiszta lappal indulunk.

De valószínűleg 10 év múlva másként tekintek majd erre a kérdésre, ha egyedülállóvá válnék, mert az egy teljesen más élethelyzet lesz már, mások lesznek a körülmények, kevesebb olyan szingli lesz, akinek nem született még mástól gyereke, stb.

Nullát.

Egyrészt nem szeretnék gyereket, nincs türelmem hozzájuk. Ha meg a férfi nevelné, akkor én hiába vagyok ott és igyekszem a jó kapcsolatra, sosem lennék az "anyukájuk". De ha az exnőnél van, az sem jobb. Ez mindig egy kapocs marad és a gyerek/ek mindig előttem lesz/nek. Ezt látom a rokonságban, ahol ilyen van. Van egy program lebeszélve a párnak kettesben, de az apuka exe másnap hívja apukát, hogy nyekkent kettőt a gyerek, át kéne menni érte, stb aztán bukott az egész program, apuka megy is a gyerekért. Mindig ez van. És ez valahol normális, hogy felelősség van a gyerek felé.

De én elvált férfival sem jönnék össze. Ott már általában van valami a háttérben, ami miatt nem ugyanaz az elképzelésünk hosszútávon.

Egyedül ott tudnám elfogadni a gyerekes férfit, ha a gyerek anyja elhunyt. Viszont az egy nagyon nehéz szitu és tényleg nagyon sok mindennek stimmelnie kéne, hogy belemenjek egy ilyen kapcsolatba.

Én az 5+-t jelöltem.

A 2-3 éves gyerekekkel már elvagyok, ők aranyosak, de egy picivel nem tudnék mit kezdeni, ráadásul szülni sem akarok.

Ha meg már van neki alapból, akkor kevesebb az esélye, hogy engem fel akar csinálni. XD