Kisvárosban elő emberek, ha nincs választék ahol éltek, hol ismerkedtek?

Utolsó ebből a Macskajajos leírásból kezdem azt hinni hogy az én városomban élsz :)

#22: Rendben, ez két női példa volt, de vajon a férfiak is ugyanilyen kelendőek-e? Ráadásul a 40+ már inkább a közép korosztály, de mi a teendő akkor, ha valahonnan pl. a 25-35 közötti réteg hiányzik, aki pedig van, az nagyrészt valószínűleg már kapcsolatban él, vagy talán egy tönkrement házasságot/kapcsolatot sirat? De szerintem 35 évesként velem már egy 25 éves sem állna szóba, hiába tűnök fiatalabbnak a koromnál. A realitás fontosságát elismerem, de én pl. lehetőség szerint nem akarok leadni abból, hogy értelmiségiként szintén értelmiségi vagy hasonló mentalitású párt tudjak találni. Nem azért, mert bárkinek a munkáját lenézném, de nem biztos, hogy pl. egy átlag bolti eladóval nem választana szét a "társadalmi szakadék". Ráfanyalodni meg nem szeretnék senkire, mint ahogyan azt sem szeretném, hogy rám is csak rám fanyalodjon valaki. Egyébként sajnos sokszor tapasztaltam rokoni, ismerősi körben is, hogy huszonévesen úgy gondolták, hogy megtalálták az igazit, netán össze is házasodtak, aztán később mégis szétmentek. És 30-asként ők is ott tartanak, hogy hol, kivel és hogyan ismerkedjenek, mert amíg ők valakivel együtt voltak, a potenciális felhozatal vagy talált magának valakit, akivel huzamosabban együtt él, vagy elköltözött máshová, vagy kiment pl. külföldre. A 40-eseknek szerintem annyiból másabb, hogy ott már többnyire van gyerek, így sokan könnyebben "megalkusznak", vagy mivel sürgeti őket az idő, és tartanak az öregedéstől, könnyebben összejönnek. De lehet, hogy rosszul gondolom.

Egyébként kíváncsiságból felnéztem Badoo-ra, nem regisztráltam, csupán megpróbáltam felmérni a kínálatot. Szúrópróbaszerűen megnéztem pár lány adatait, zömmel 25 alattiak voltak, talán egy 27 évest láttam. Jó, ez így nyilván nem reprezentatív, de szerintem ez is mutatja bizonyos szinten, hogy pl. a 30-asoknak elég kevés az esélyük a neten is, ha kisvárosban vagy falun laknak.

23-as,nem törvényszerű amit a 40-es korosztályról írsz. Nekem is van gyerekem,otthonom,munkám,megtakarításom. Pont ezért nem gondoltam,hogy meg kellene alkudnom. Másik gyereket nem akarok,nem kell senki vagyonára vágyakoznom. Ráadásul vannak barátaim,nem érzem magam egyedül. Nehezebb talán annak aki a 24. órában gyereket szeretne. Vannak ilyen ismerőseim,és közülük van olyan aki megalkuszik.

#22 Ne haragudj, nem szeretnék indiszkrét lenni, de ennél a kérdésnél abszolút releváns: hol/hogyan találtál rá a párodra és a többi potenciális jelöltre (említed, hogy választási lehetőséged is volt)? És az ismerősöd?

#26: Nyilván van ilyen is, olyan is, van, aki jól elvan úgy is, hogy egyedül neveli a gyerekét, más meg úgy gondolja, hogy csak kell neki egy apa/anya is, az unokatesóméknál pedig konkrétan a gyerek is biztatta az apját, hogy ismerkedjen a válás (illetve később a feleség halála) után, mert hiányzott neki az anyai törődés. Ráadásul szerintem a fiatalkori kapcsolatok/házasságok egy része pont ebben az életkorban bomlik fel, amikor a felek rájönnek, hogy mégse jó együtt, vagy hogy hülyeség volt rögtön egyetem után összeházasodni, vagy hogy már megunták a másikat az eltelt x év alatt. És szerintem közülük sokan csalódottak, megkeseredettek, ezért aki egy kicsit is megfelelőnek tűnik, azzal gyakran összeállnak. De pl. a 25-35 (40) közötti korosztály szerintem pont az, ahol vagy még tartanak a kapcsolatok/házasságok, vagy akinek eddig nem jött össze, az bezárkózik, de még nem annyira kétségbeesett, hogy neki "bárki" jó lenne, sok esetben pl. gyerek sincs, ami arra ösztönözné, hogy egy másik "szülőt" keressen a házhoz, és talán még azt sem érzi, hogy "úristen, már elmúltam 40, rendbe kellene hoznom az életemet".

#25: Lehet, hogy csak én vagyok túl pesszimista, de igen, úgy gondolom, hogy kb. esélytelen az ügy. Aki nem költözött el, és nincs párja/családja, az vagy a karrierjére összpontosít, vagy bezárkózik, vagy nem vagy elég jó neki, vagy nem egy társadalmi réteghez tartoztok.

22-es vagyok. Egy munkahelyen dolgoztunk,de mindig is ismertük egymást. Az ismerősömnek ált.iskolatársa volt a pasi. Mindketten elváltak,véletlenül találkoztak,jót beszélgettek és összejöttek. Nem mondom,hogy könnyű társat találni,de ga csak azt soroljuk,hogy mik az akadályozó tényezők...még esélytelenebb.