Kisvárosban elő emberek, ha nincs választék ahol éltek, hol ismerkedtek?

Kisvárosban élek, nekem az a szerencsém, hogy kb 3 másik városból vannak barátaim, szóval sok mindenkit ismerek. Meg ugye ott vannak az online felületek, instagramon is gyakran betalálnak mindenféle emberek, egyetemre Bp-re járok, ott is rengeteg a lehetőség, ha meg nagyon nem tudok miből választani, akkor felnézek Tinderre. Meg van ugyebár munkahelyem is, de onnan nem szívesen ismerkednék, csak drámázás lenne a vége. De mindig van valaki.

#10: 30-as férfiként nekem legalábbis elég nehéz. bár én amúgy is zárkózott vagyok. Ha vannak is lányok, ők szerintem jóval fiatalabbak nálam, vagy már van valakijük/családjuk (akiket jobban ismerek), vagy mondjuk kevésbé kvalifikáltak, vagy nem feltétlenül nyitottak bármire. Senkinek a munkáját nem nézem le, de értelmiségiként azért nyilván én is hasonló nőt szeretnék.

Na, csak most vettem észre, hogy a 9. hozzászólásomban kihagytam egy betűt, szóval a fiatalok nagy része kapcsolatbaN él. Elnézést, úgy látszik, már a következő mondaton járt az agyam írás közben.

Sehogy, vagyis neten, de még ott is kicsi a választék a választék a környékről, a "jó" választék meg főleg.

11-es válaszoló példája követendő. Társasági életet él,nyitott az ismerkedésre,innentől kezdve....aki keres,talál..

#16: Ha ez ilyen egyszerű lenne, és ha ezt a receptet mindenkire lehetne alkalmazni... De ha mondjuk a barátaid zöme is elköltözött, vagy családos, akkor már eleve szűkültek a lehetőségeid. A 11. hozzászóló egyetemre jár, ráadásul a fővárosba, de mi van azzal, aki már mondjuk kiöregedett az egyetemre járásból, és pl. a legközelebbi nagyváros is van vagy 70-80 km? Ha pl. elmegyek ismeretterjesztő előadásokra (az egyik múzeum szervezett egy jó történelmi sorozatot), a kb. 20-30 ember 95%-a nyugdíjas. Ha mondjuk van egy borfesztivál, a lányok akkor sem mennek egyedül ilyen helyre, a többi látogató meg megint csak jórészt legalább középkorú. Egy egyre inkább elöregedő társadalmat eltartó vidéken a programszervezők is inkább csak az idősebbekre gondolnak. Innen nagyon sok fiatal elmegy tanulni, aztán sosem jön vissza. Legfeljebb azok maradnak, akik szakmunkásként, bolti eladóként, pincérként stb. el tudnak helyezkedni, az értelmiségiek zöme tiplizik, amit meg is lehet érteni. Mivel én már kiöregedtem az iskolarendszerből, és értelmiségi pályán helyezkedtem el, szeretnék hasonló társat magamnak, de ha nem nagyon élnek itt a környéken, vagy már van valakijük, akkor netes társkeresőkön is hiába nézelődnék, nagy valószínűséggel ugyanaz lenne a felhozatal, mint élőben is.

#17 Ezt az fogja megérteni, aki ilyen helyen él. Mindenki más ötletel, nyilván segítő szándékkal, de teljesen életszerűtlen, irreális a gondolatok zöme. Egyszerűen azt látni kell, a saját bőrén tapasztalnia az embernek, hogy milyen az, amikor nincs semmi. Amikor vagy megtaláltad a megfelelőt, míg tanultál, esetleg a munkahelyeden, vagy nem, és akkor ennyi volt nagyjából. A társkeresők szinte konganak az ürességtől, illetve felénk még mindig igaz az, hogy ott csak a reménytelen eseteket találod. Azokat, akikre ránézel, és látod, hogy minimum egy enyhe mentális retardációja és/vagy egyéb pszichés betegsége van.

Mindig is volt egy korhatár/élerszakasz amin belül könnyebb volt párt találni. Ez így volt 30 éve,és így van most is. Az átlag max. 25-28 éves korig megtalálja a párját,legnagyobb részt a felsőoktatásban. Ezt követően már sokkal nehezebb lakóhelytől függetlenül.

#18: Sajnos ez így van, de pl. a munkahely is csak akkor működik, ha vannak ott veled egykorúak, akik egyedülállók, és nagyjából egyezik az életfelfogásotok, és még vonzódni is tudtok egymáshoz. Itt ha kimegyek az utcára, reggel meg kora délután az általános és középiskolás fiatalok vonulnak (nyilván amikor nincs járvány), kb. egész nap a nyugdíjasok, meg rengeteg olyan alak, akik miatt egy olasz-spanyol westernben vagy a Macska-jajban érzem magam. Szétnézek, és azt mondom magamban, hogy úristen. Itt sokszor még nappal is sötétség van az utcán, normális női felhozatal meg kb. semmi, illetve nincs olyan hely sem, ahol legalább még a maradék fiatalság valahol összejöhetne kulturált körülmények között. Akinek eddig nem sikerült párt találnia, az nagy eséllyel eláshatja magát. A másik dolog pedig az, hogy oké, hogy esetleg a felsőoktatásban összejön két ember, viszont sokszor ez is tart mondjuk 10-15 évig, aztán gyakran szakítás/válás lesz a vége, és ők is ugyanott tartanak, mint én, hogy sehol semmi.