Hogy lehet az elfogadni ha nem tudok társat találni, de már nagyon hiányzik?

Elōbb tisztázni kéne, hogy mi a kérdés. Valóban beletörōdni akarsz, vagy változtatni a helyzeten?

Felkéne mérni a helyzeted, mi okozza a sikertelenséget? Valóban olyan reménytelen ügy, vagy csak te reagálod túl? Mik a konkrét akadályok, illetve lehetōségek? Ezeken szoktál gondolkodni? Vagy csak az üres rinyálás folyik?

Gondolj bele ha hátradőlsz és úgy vagy vele hogy "reménytelen eset úgy sem lesz semmi bele kell törődni" és nem is teszel semmit akkor biztosan veszett ügy. De ha teszel érte akkor már a lehetőség ott van.

19 éves koromig nem volt egyetlen egy barátnőm sem és kezdtem már én is beletörődni hogy ez a sorsom és amikor a legkevésbbé számítottam rá akkor jött a lehetőség. Tehát sosem tudhatod