Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Azokhoz szól a kérdésem, akik már együtt élnek. Ti hogy oldjátok meg/mennyi időre, hogy minőségi közös időt is eltöltsetek?
Nyilván jönnek a szürke hétköznapok, a késő estig tartó munka stb.
Ti hogy oldjátok meg, hogy mégis tudjatok egy héten minőségi időt együtt lenni? Illetve ez körülbelül heti szinten mennyi idő?
Nyilván most a vírus van, most kicsit más ez, de alapvetően a kérdésem a "normál helyzetre" vonatkozik.
Őszintén én kicsit aggódom, mert a barátom vállalkozó és sokszor este 8-9-ig dolgozik + az öccsével is szoktak számítógépes játékokkal játszani (barátom már külön él, online játékok ezek),es mostanaban foglalkoztat a dolog, hogy vajon boldog lennék-e így vele, ha minden este vagy dolgozna, vagy az öccsével játszik. Valószínűleg társas magány alakulna ki, valakivel együtt is élek, de nem is. Kb egy év múlva tervezzük az összeköltözést (ha vége az egyetememnek), de mostanában kialakult bennem ez az érzés, hogy mégsem szeretnék osszekoltozni, mert a jelenlegi élete egyáltalán nem olyan, ami mellett én jól érezném magam.
Itthon megszoktam, hogy mindig van társaságom, bátyámmal elég jóban vagyunk, sokat járunk közösen sportolni, általában tanulni is közösen szoktunk, közben azért van dumcsi, tehát foglalkozunk egymással, illetve anyával is napi szinten azért leülünk és 1 - 2 órát esténként beszélgetünk vagy ilyesmi. Illetve azért marad me-time is. Viszont ebből a szempontból a családom elég szociális típus. Most pedig kialakult egy aggodalom bennem, hogy a barátom mellett magányos leszek, ha minden este dolgozik/játszik. Valószínűleg diploma után 40 órás munkám lesz, du 5-6-ig fixen dolgozom, és hát nen akarok cseléd sem lenni, hogy hazamegyek és mosok-főzök-takaritok, míg a barátom éli a kis életét, amit eddig is élt.
Valószínűleg túlagyalom ezt. Barátommal többször feljött ez a téma köztünk, hogy bennem vannak ilyen aggodalmak, de már ő unja ezt a témát, ezért inkább magamban tartom, de attól még belülről emészt, hogy nem lesz minőségi közös időnk, és tényleg "szürke hétköznapokban" fogunk élni.
Sajnos ilyen agyalós típus vagyok, illetve talán az átlagnál picit szociálisabb is, szeretek beszélgetni, szeretem a közös interaktív tevékenységeket, ezért egy ilyen magának való emberrel nem biztos, hogy együtt tudnék élni.
Tanácstalan vagyok. Egyre erősebb bennem az érzés, hogy nem ő a nagy ő nekem. :/
Ti mit gondoltok, hogy éltétek meg az összeköltözés előtti/utáni időszakot? Érdekelnek a tapasztalatok :)
Ne haragudjatok a kicsit osszeszedetlen fogalmazasert, épp az imént vesztünk össze a barátommal megint ezen, és feldúlt vagyok.
válasza:A puding próbája az evés és ahány ház annyi szokás.
Hiába írnánk ide száz meg egy példát magunktól.. az totál specifikus lenne. Hova tovább, én teljesen máshogy működtem az elmúlt kettő és a jelenlegi párom mellett is (mindhármójukkal együtt éltem huzamosabb ideig). Ez inkább döntés kérdése illetve a vágyak metszetéé.
Amúgy mielőtt nagyon túlfantáziálnád ezt a bizonytalanságaiddal.. Az egyetem után te dolgozni fogsz (jobb esetben) és ha együtt éltek, akkor a párod élete is megváltozik. Nehéz még csak megsaccolni is, mi sül ki belőle.
válasza: válasza:Nálunk az a szabály, hogy minden nap van valami pici. Legyen az csak egy 20 perces sörözés-eszmecserézés az erkélyen, egy közös fürdő, összebújás, normálisan leülni együtt vacsorázni stb. Ezen kívül heti egy "rendes" randit mindig próbálunk összehozni. Egy vacsi valahol, egy kis séta, közös főzés, társasozás, kirándulás valamerre akár egész hétvégére is meg ilyesmi. Ezek mindig megvoltak, akkor is amikor napi 12 órákat melóztunk. A "kötelezőn" kívül is nyilván van igényünk együtt lenni, ha olyan a lehetőség meg van energiánk akkor egész nap egymáson lógunk napi 1-2 óra "én-időt" leszámítva.
Én a te esetedben azt mondanám, hogy jogos az aggodalmad. Nem azért mert nem csünghet órákat rajtad valaki csak mert későn ér haza. Simán meg lehet oldani úgy is a minőségi időt. Hanem azért mert a párod szempontjából te egyáltalán nem bízol ebben és ennek oka van. Amikor mi megismerkedtünk egyetem + munka kombó volt mindkettőnknek de már akkor is úgy fektettünk a dologba energiát, hogy eszembe sem jutott attól félni, hogy ez másképp lesz ha összebútorozunk. Nekem gyanús, hogy a te párod már most nem igazán rak energiát ebbe az egészbe és ezért vagy bizonytalan.
Igen, valóban.
Alapvetően mennyiségben eleget vagyunk együtt, de néha a minősége nem olyan. Mintha agyban sokszor máshol járna. Nem igazán tudom ezt megfogalmazni.
Más férfiakkal is voltak ismerkedések, rövidebb pár hónapos kapcsolataim, ott valahogy sokkal intenzívebb volt minden, tényleg ha együtt voltunk, ott nem voltak kérdések, kérdőjelek számomra. Bár annyira nem jó összehasonlítási alap, mert ez az egyedüli hosszabb kapcsolatom, teljesen más ez, mint egy pár hetes/hónapos "kapcsolat".
válasza:Évek óta együtt vagyunk, mégsincs szürkeség. Olyan érzés, mintha a legjobb barátommal laknél együtt és csinálnánk minden állatságot. Ráadásul kollégák is lettünk utólag, szóval tényleg folyamatosan együtt vagyunk majdnem.
Anno eljárkáltunk helyekre hétvégente, ha ez számít minőségi időnek. De rendszeresen ültünk/ülünk kinn az erkélyen vagy az ágy tetején és beszélgetünk csak egymásra figyelve.
Nyilván tudunk magunkra is időt szánni egymás mellett és külön lefoglalni magunkat, ha úgy van, de nem azért, mert annyira unjuk egymást.
Hamar (2-3 hónap után) összeköltöztünk, nem volt olyan előzmény a kapcsolatunkban, hogy huzamosabb ideig együtt voltunk, de külön laktunk. Szerintem ez így volt jó, aki nem a megfelelő, arról derüljön ki időben.
válasza: válasza:Nem tudom,de exem is hasonló volt és én szakítottam vele.Minden oké volt,kivéve a kommunikációt,el volt magának játszott,filmezett,telefonozott. Soha semmiről nem beszélt kb és még voltak egyéb kis dolgok. A lényeg eszembe jutott,hogyha lesz gyerek ilyen apát akarok?Ha összeházasodunk büszke leszek rá,hogy ő a férjem? nem és nem...borzasztóan éreztem magam amiatt,hogy egy ilyen rendes,kedves fiúval szakítanom kell,de ráébresztett ezzel arra is,hogy ezentúl csak elemi erővel vonzó férfival kezdkek ismerkedni és sokkal jobban figyeljem meg milyen ember is,mert pokli érzés szakítani.
Szerencsére amúgy hamar megtalált az igazi akivel azt is el tudom képzelni,hogy életem végéig velem lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!