Ti hogyan éreztétek magatokat amikor fogytak körülöttetek a lehetséges megállapodás alanyai?

Màsokkal nemigen szoktam foglalkozni ilyen aspektusból az ismerettségi körömből.

Jó, be kell làtni, hogy fogynak a lehetőségek, de egyszerűen inkàbb elengedem. Egy ideig ezen rugóztam, és olyan indokolatlan mértékű stresszt okozott, ami az egyszerű mindennapjaimat is képesek voltak hazavàgni.

Annyira bírom amikor egy harmincas pasi a hozzá hasonló korú nőt már öregnek, lerobbantnak titulálja, míg magát az egekbe magasztalja.

Lehet,hogy egy 20 éves lánynak azért kell a 30 éves pasi mert az igényeit finanszírozza. Persze nem általánosítok.

Bármennyire kitolódik a házasságkötés/gyerekvállalás azért a fiatalok többsége a huszas éveiben megtalálja a társát.Később már nehezebb ismerkedni, a munkahely olyan közeg ahol már kevesebben vannak, és általában foglaltak, és ahogy a kérdező is írja a barátok/barátnők is párkapcsolatot alakítanak.

Ráadásul 30 éves kora körül már mindenki megunja a féktelen bulizást, szórakozást, komolyabb irányba fordul az érdeklődése.

Közelebb a 30-hoz inkább nőttek körülöttem az olyan emberek, akik alkalmasak bármi értelmesre. Komolyan, a húszas éveim elején kétféle ember vett észre tömegesen:a húszasok, akiknek többsége éretlen, komolytalan hülyegyerek volt, és a hozzám képest vének, azoknak is az a rétege, aki vagy szexmániás ostoba szarkupac volt és azért kellett neki "ropogós húszas", vagy pedig a szellemileg visszamaradottak, akik a korosztályukban labdába sem rúghatnak, ezért tévedtek a húszasok szintjére.

Egyáltalán nem élveztem, 17 éves koromtól 23 éves koromig nem is volt senkim. Aztán utána is egy kvázi barátommal jöttem össze, de a minőségi emberek és barátok rajta kívül csak 26-27 felé jelentek meg.

Jelenleg úgy érzem még időben vagyok,de igen már áthaladtam a felezőn úgyhogy ketyeg a biológiai óra. Azért látom sok nő 30 felett szül vagy házasodik.

Jelenleg egy nagyon jó kapcsolatom van,bízom benne,hogy ő lesz az igazi.Ha vele vlaamiért szétmennénk akkor szerintem nagyon össze kellene magam szedni,hogy még esélyem legyen családalapításra.

De valóban szomorú látni,hogy már a "normálisabbak" megházasodtak,jó munka,baba,szép lakás stb. Vagyunk még a későn érők akik nem tudják mit hoz a jövő,már vágyunk egy normális kapcsolatra és reménykedünk és vannak akik nem is akarnak családot.

Mindenestre nagyon szomorú ami veled történt,biztosan nehéz feldolgozni,de ne add fel biztosan megtlaálod a párodat! Olyat is hallottam mostanában hogy 38-40 évesen lett valaki anuyka. Mai világban már semmi nem lehetetlen.