Ugye nem én vagyok az egyetlen, akinek a depressziójára az egyetlen gyógymód egy szerelmes barátnő lenne, de ez sosem következhet be a nagyon rossz anyagi helyzetem miatt?

Tizenéves korom óta depressziós vagyok, később diagnosztizálták is, próbáltak kísérletezni rajtam gyógyszerekkel, de semmit sem ért semmi.

Sokáig azt gondoltam nincs kiút, de mikor lett barátnőm minden megváltozott. Mintha kicserélték volna a gondolataimat, boldog voltam, örömömet leltem az életben, olyan érzéseket tapasztaltam meg, hogy félek a haláltól (ez most sokaknak furcsa lehet, de tényleg és nem magam miatt, hanem mert volt akit szeretek és nem akartam neki fájdalmat okozni), lettek életcéljaim, olyan lettem, mint egy normális, átlagos ember.

Hány éves koráig érdemes egy magamfajta érzelmi nyomoréknak küzdenie?