A társkeresési problémákkal küzdők esetében hogyan kellene kinéznie a gyakorlatban a "tegyél magadért" tanácsnak?

A kifogásgyáros kommentelőknek szeretnék válaszolni.

36-osnak teljesen igaza van, pont ez a lényeg! Szerintem aki itt hőzöng, ők is a leírt kategóriába tartoznak, akikhez ezért nem vonzódnak a nők (igen, azokról, a szerintetek kicsi kategóriába tartozó / egyesek szerint nem létező nőkről (is) mondom, akinek nem a hatalmas bankszámla, meg a hatalmas intellektus kell, elfogadnának egy középszerű életvitelű férfit, azokról akikről írtatok, hogy a párjuk "csak" buszvezető, "csak" stb., mégis kedves barátnőjük van!)

Lehet azt mondani, hogy minen nőnek álompasi kell, csak azzal elégszenek meg, ami szerintem nem igaz (fent is olvashatóak a példák, hogy de mennyi olyan embert ismernek, akiknek szerintük boldog kapcsolatuk van...), de mindegy is, ha valaki ezt gondolja, attól még a férfiak helyzete nem lesz jobb attól, hogy ezzel kapcsolatban verik az asztalt. És megint visszatértünk a fent említetthez. Az, hogy tévképzetei vannak valakinek arról, hogy minden egyes ember valamilyen, csak ő tehet, csak ő tudja megváltoztatni, és ha így állnak egy nőhöz és ezt hangoztatják, ne csodálkozzanak, hogy nem fognak kelleni nekik.

Az hogy itt, egy kérdésre adott 10-20 válaszban a gyakorikérdéseken reagáló nők milyen választ adnak, nem reprezentatív minta! Miért ezt hozzátok fel példának? Vegyétek már észre, hogy a társadalom ennék többszínűbb.

Alapjáraton a gondolkodásmóddal, elégedetlenséggel, és ennek megszüntetésére tett erőfeszítés hiányával van gond.

41#

Az a baj, hogy Te vagy nő vagy, vagy olyan férfi, akinek nincsenek problémái.

Így könnyű véleményt mondani, hogy nem vagy benne az egészben.

Az a baj, hogy leírni itt nem lehet (és meg sem fogják próbálni), hogy az "önfejlesztés" párti válaszadóknak milyen férni/nő jön be.

Ez majd akkor derül ki, amikor találkoznak egy emberrel, és egyszer csak nem tudják kiverni a fejükből.

Onnantól kezdve meg tökmindegy, hogy ő hogyan "önfejlesztette" magát, lehet akár egy-két gyerekkori trauma is kísérti a kiszemeltet.

Na most: ha elnyered egy ember tetszését, akkor rohadtul mindegy, hogy mennyire vagy egyszerű, esetleg szegény, mennyire kéne esetleg újraépíteni az egész fogazatodat.

Ha meg nem, akkor is tökmindegy: hisz nem kellesz az adott személynek, és nem érdekli, hogy hádeteaztán rengeteg munkát forgattál önmagadba...! Kit érdekel?

Az önfejlesztés talán olyan szempontból érdekes, hogy a kezdeti vonzalmat fenn tudd tartani, lehessen belőle több is, majd a kapcsolatot tudd fenntartani.

Ok, de ha még nem volt kapcsolatod, az egész egy ismeretlen terep. Előre az összes fogást nem tudod elsajátítani, hiszen nincsen egységes szabvány arra, hogy mégis mit vár el tőled egy barát/barátnő, nem fogod előre tudni, hiába olvastál el 1000 könyvet is.

Ebből le lehet vezetni, hogy a párkapcsolat is egy "önfejlesztés", egy fejlődési folyamat, tapasztalatot szerzel.

Azzal egyetértek, hogy az ember (jó esetben) élete végéig fejlődik, változik. Lexikális tudása, életfelfogása...

De nem kell ezt erőltetni sem. Arra gondolok, hogyha rühelled a sportot, nem kell kondizni! Nem kell futni! Figyelj arra azért, hogy mozogj: de bőven elég, ha heti egyszer-kétszer beiktatsz egy kis sétát, és az étkezésedet a mozgásszegényebb életmódhoz igazítod.

Nem kell egészségesen étkezni! Nem kell divatosan öltözni! Nem csak a BMW 320d-be hajlandók beülni a nők! Nem kell, hogy szuper állásod legyen! Nem kell extrovertált, örökmozgó személyiséged legyen.

De! És itt jön a de: fogadd el, hogy valakinek ezek fontosak lehetnek. Legyen egy reális önképed magadról, egy elképzelésed kb, hogy mégis milyen akarsz lenni.

Nem kell magadra erőltetni a heti 3x2 óra kondit, ha helyette abban az időben mondjuk elektronikával foglalkoznál. Csináld!

De tudd magadat "beosztályozni". Én beláttam, hogy nem fogok kelleni a nagyon szép, jó alakú, közkedvelt, teszem azt pl orvostanhallgató lányoknak.

Sőt, valószínűleg jobban ellennék egy "szürke egérrel", aki nem fog kinevetni, ha felajánlom, hogy próbáljunk ki vmi társast, vagy süssünk szalonnát a tanyán.

Nem feltétlen zavar a túlsúly sem.

Tudd, hogy kb mit, vagy kit keresel.

De nem minden férfi szavakkal hódít: egyesek a külsejükkel vagy a stílusukkal, mások az erélyük révén, vannak akik pusztán a pénzük által, ès sokan pedig valóban a dumájukkal. Viszont sok férfi van aki nem született nagy dumásnak, sokan eleve, vagy később váltak visszahúzódóvá, és ők joggal érezhetik hogy nincs remény a számukra, amikor a "legszebb" fiatal èveik telnek el magánnyal.

Pozitív tapasztalat nélkül pedig szerintetek mire kèpes egy átlag férfi? Elárulhatom hogy nem sokra, bárhogy is szeretne sikert elérni

#48

Miquel kollégát 16 éves korában betanította egy akkor 33 éves nő.

Nyilván ő repülőrajtban kezdett az ismerkedés terén, már az első igazi barátnőjénél is volt valamennyi tapasztalata szexuális téren, aztán idejön okoskodni.

Holott nem volt neki több esze, több sütnivalója, csak egyszer jókor volt jó helyen.

49#

Nem tudom ki ez a Miguel, de azt mondom: a ráák egye ki a szíívèt!! Persze csak viccből mondom, de egy mázlis dög az is, könnyű úgy ha valakit fiatalon kiszemelnek. Úgy utána már megy magától a dolog