Mentális problémákkal lehetséges egyáltalán kapcsolatban lenni valakivel?

Anyagcsere zavar eredetü genetikai betegségem van, a szerencsésebbek közé tartozom, mert ez kívülről nem igazán látszik. Fizikailag tehát szinten tartható elméletben, gyakorlatban kevés kutatási eredmény létezik, nem régóta diagnosztizálják és gyógyíthatatlan.

Mentálisan viszont úgy érzem egyre több gondot okoz. Em csak nekem, úgy érzem a környezetemben is.

Fogalmam sincs mi lesz a jövőben és mostanában elkezdtem félni tőle. Föleg attol, hogy egyedül maradok. Hisz 30 éves vagyok már, sosem volt rendes kapcsolatom, mert gimiben rettenetesen fobiás voltam, aztán megbetegedtek (vagyis elöjöttek a betegségem tünetei),majd tünetek miatt elhúzódó egyetem, de mire rendesen elkezdtem korban addigra már mások befejezték... Ez is rátett egy lapáttal, mert hiába nem volt rossz átlagom, nehezen ment így az egyetem és ráadásul folyton azt éreztem, hogy már rég nem itt kéne tartanom. Most is ezt érzem. De mellé még a mentális tünetek is rosszabbodtak.

És a baj, hogy egyre gázabb dolgok jönnek elö és nem tudom mire számíthatok még.

Ami elméletben előfordulhat, az depresszió, szuicid hajlam, pánik betegség, kényszer betegség, paranoia, skizofrénia.

Depresszió meg paranoia már elö is fordult. Nem arról van szó, hogy ez folyamatos, hanem hogy elö tud jönni és szakemberre van szükségem, nálam ez szervi eredetű, magamtól nem tudom rajta változtatni,ha valami felborul.

Van egyáltalán értelme így ismerkedni? Vagy fogadjam el, hogy egyedül maradok? Már kezdek megbirkózni a gondolattal..