26 évesen esélyem sincs barátnőre, ha még két év mire végzek az egyetemmel + kb 21-22 évesnek nézek ki? Vagy túl rosszul látom?

20 évesen gimi után elkezdtem egy szakot, de azt két év után abbahagytam, mert nem tetszett, nem érdekelt. Utána két évig dolgoztam, ebből másfél évet Angliában, mert a családom már (tök jogosan) nem támogatott. Közben rájöttem mi akarok lenni és akkor jelentkeztem egyetemre, amit 24 évesen kezdtem el. Azóta minden rendben megy, haladok a sulival a tervek szerint. Nyaranta most is kijárok Angliába dolgozni, + olyan szakon tanulok, ahol jó fizetésem lehet majd. Van 4 millió forint félretett pénzem most is (főleg amit Angliában sikerül/sikerült félretenni), de ez nincs a homlokomra írva, szerényen is élek. Csak félek arra gondolnak a nők abból, hogy 26 évesen még egyetemista vagyok, hogy biztos csóró is vagyok (a családom tényleg inkább az), meg persze semerre nem haladok az életben, közben pedig de.

A másik, hogy magas, helyes arcúnak mondott és sportosabb, enyhén izmos alkatú vagyok. Viszont arcra olyan 21-22 évesnek néznek állandóan, mert egyszerűen hiába helyesebb, de kisfiús az arcom. Itt a gond, hogy voltak 18-20 körüli lányok, akiknek tetszettem, de amikor megtudják hogy nem 22 vagyok (amennyinek gondolnak), hanem 26, akkor elveszítik az érdeklődést. Egy mondjuk 25 éves csajnak meg arra gondolok azért nem tetszem, mert az meg fiatalabbnak gondol magánál.

Ilyen gondolatok járnak a fejemben. Tizenévesen volt barátnőm, az utóbbi években inkább csak alkalmi kapcsolatok, de már az sem volt fél éve. Szeretnék egy társat magam mellé, viszont azt tapasztalom főleg ezek azok a dolgok, amik akadályoznak. Szerinted?