Van még rajtam kívül olyan ember, aki kizárólag anyagi okokból, tudatosan döntött úgy, hogy neki nem kell párkapcsolat?

"... ahol az első helyen az egyéni gyarapodás áll, ez pedig összeegyeztethetetlen azzal, hogy valaha is párkapcsolata lehessen"

Ha bennem merülnének fel ilyen gondolatok, akkor akkor arra a következtetésre jutnék, hogy súlyosan önkorlátozó és önbüntető programokat futtatok, amivel a saját boldogságomat szabotálom.

Nekem eddig három hosszú évekig tartó párkapcsolatom volt, soha nem az anyagi szempontok alapján választottam, de eddig egyetlen olyan párkapcsolatot sem sikerült összehoznom, ahol ne jártunk volna mind a ketten jobban anyagi szempontból (is) egy együttéléssel, mint amikor külön éltünk - akár közös albérletben, akár egyikünk lakásában költöztünk össze.

Mondjuk nyilván kevesebb pénzből kijönnék 4-3 lakótárssal, az általuk rendelt életek és a nagymamák házi kosztjának maradékán potyázva - amit felhoztál példának - de felnőtt, dolgozó emberként már nem azokra az életkörülményekre és arra az életvitelre vágyom, ami koleszos diák korunkban tökéletesen megfelelt.

#8: Az eseteid sarkalatosak és lássuk be, nem ez a jellemző:

1, A munkáltató általában munkásszállót biztosít. Elhiszem, hogy van, akinek azt a szintet beveszi a gyomra vagy sajnos csak ilyen lehetősége van, de én nem vállalnám.

2, Hát, az én barátnőimnek nem voltak extra igényeik, takarítottak és mostak rám. Kaját is csináltak. A srác lakótársaimat is bírtam egyetem alatt, de sosem takarítottak, mindent bezabáltak és széthagytak.

Annyira izzadságszagúak ezek a kérdések, amik arról akarnak szólni, hogy másokat győzködnétek, de igazából magatokat győzköditek a csajmentességről. Van olyan ismerősöm, aki nem akar barátnőt és nem próbálja meg igazolni önmagát. Simán megmondja, hogy neki most nem kell és ennyi. Nem mondja azt, hogy így jobban jár anyagilag vagy ilyesmi, csak nem akar barátnőt.

Fel kéne nőni. Lehet, hogy egy nő segítene felnőni...