A férfiak miért félnek a magabiztos nőktől?

Nem félnek az ilyentől, egyszerűen csak tartják a távolságot.

Kisebbségi komplexusos, nagyot mondó, magas fenntartású nők nem annyira vonzóak, mert nagyon rosszul jöhet ki ebből az ember.

Nem "a férfiak" félnek tőlük, hanem azok a férfiak, akik egyedül a pénzükkel, karrierjükkel, státusszimbólumaikkal akarják kiszúrni a nők szemét, mert a személyiségük terén csak egy nagy nullát képesek letenni az asztalra. Lásd:

"Az a tipikus "minek kellhetek én neki, ha mindene megvan egyedül is" érzés."

Eszükbe nem jut, hogy egy kapcsolattól nem egyedül anyagiakat várhat egy ember, hanem pl egy szerető, támogató (lelki támogatásra gondolok), a szellemi igényeit is kielégíteni képes társat, ami egy fillérbe sem kerül.

Ezt nagyon sokan félreértik. Nem félünk a magabiztos, önálló nőktől, sőt ezek a tulajdonságok egy bizonyos pontig még vonzóak is legtöbbünk számára. De ha minden célját egyedül meg tudja valósítani, akkor miért kellek én? Semmi szüksége nincs rám, neki egy ember kell, aki ott áll mellette és veregeti a vállát, biztatja. Nem én kellek, hanem bárki, nyilván aki megfelel a nő igényeinek.

Fordított esetben neked vonzó lenne egy olyan férfi, aki nélküled is minden célját meg tudja valósítani, te csak arra kellesz, hogy legyen mellette valaki, akivel néha beszélgethet meg szexelhet?

"De ha minden célját egyedül meg tudja valósítani, akkor miért kellek én?"

Meg tudja dugni magát?

Társaságot tud nyújtani saját magának?

Lelki támogatást tud nyújtani saját magának, ha problémái vannak?

Meg tudja termékenyíteni magát?

Egy személyben apja és anyja is tud lenni a gyerekeinek?

Nem mindenkinél a pénz az élet értelme.

Az a baj, hogy a sok kisebbségi komplexusos gyökér azt hiszi, hogy a férfi attól férfi, hogy kitartja a nőjét, drága szirszarokat vásárol neki és ő "teszi a kenyeret az asztalra" (aztán persze szidják a nőket, akik ezt örömmel elfogadják). Akinek nincsenek komplexusai, az inkább örül, ha nem egyedül neki kell a vállán vinnie az egész családot, hanem a barátnője/felesége is bőven beletesz a közösbe, annak pedig külön örül és támogatja, ha szakmai sikereket ér el.

Nézd, egy kis különbség van az okos,es okoskodò között.

A magabiztossággal nincs semmi baj.

Csak,ha versengeni kell,akkor azt nem otthon szeretném megélni.

Az otthonom nem lesz menedzsment iroda ,sem tözsde.

Sem tréninghétvegéket nem akarok a család helyett.

Sem videobeszélgetést a feleségemmel ,valahonnan,egy távolkeleti innovaciós, üzleti tárgyalás félidejében.

Az ilyen nö nem félelemböl nem kell,hanem egyszerüen nem ilyen jövöt képzelek el a családomnak.

Ugyhogy reszemröl kizárt a hosszútávú kapcsolat.

18#

A karrierista nönek senki,es semmi se fontosabb,mint a karrierje.Se a család,sem a párja.Ugyanis ezek nemigazán összeegyeztethetö dolgok.

Márpedig ki fog várni 50 éves koráig,mikor mindent sikerül elérnie/vagynem.

Ez a véglet persze.Egy nö lehet magabiztos,es ez pont nem zavar,es nem félek töle.Csak kérdés,mibe "fekteti" a magabiztosságát.

Az ügyvednö,es a drnö nyilván nem fog a 6osztályos Józsival jövöt tervezni,mert eleve kizárt,hogy a sarki kocsmában össze szoktak futni.

Más körökben mozognak,más emberekkel vannak kapcsolatban,és más érdeklödesi kör.Ez már erösen szelektál.

Tehát nem csupán müveltségi,pénzkérdesröl beszélünk.

Szerencsére ezek a sajátosságok hamar kiderülnek.Aki "hallja" az hallja,aki nem,az meg majd késöbb "hallja" meg!

Szokták mondani.

A 18-as válaszoló jól összefoglalta a véleményemet. Annyival egészíteném ki a 19-es hozzászólásra (is) reagálva, hogy a karrier összeegyeztethető a családdal. Karrier alatt azt az elhivatottságot igénylő munkát értem, mint a felsoroltak, amiket szinte kivétel nélkül csak elhivatottsággal lehet és érdemes csinálni. Ez valóban sok munkát jelent és talán több szervezést, mint a családbarátabbnak tartott szakmák, de nem feltétlenül jelent problémát a magánéletben. Először is, ha az embernek ez a hivatása, akkor nem érzi nyűgnek. Másrészt egy bizonyos szint felett sokkal nagyobb szabadságot is adhat, mint egy átlag 8-4ig munka. Lehet, hogy este későn még munka van, vagy előfordul, hogy hétvégén foglalkozni kell valamivel, de pl. nem feltétlen kell bent lógni, hogy kitöltsük a munkaidőt, elmehetek pl. ügyet intézni, vagy orvoshoz, gyerekért napközben és később, délután vagy este még dolgozom. Ugyanez reggel. Senkit nem érdekel, mikor érek be, a munka meglesz,legfeljebb este (pl.én akkor tudok jobban dolgozni, szellemi munkánál nem a tól-ig számít). De, mivel az ilyen nők párja nem Átlagjózsi, ahogy mások is leírták, ő ugyanígy él és család alatt nem azt érti, hogy a nő foglalkozik a gyerekekkel és intézi a háztartást. Az ilyen férfinak alapvető, hogy a gyerekek pont úgy az ő gyerekei is, ahogy a feleségéé, az otthon az ő otthona is, amiért pont úgy felelősséggel tartozik, mint a párja, beleértve az összes ezzel kapcsolatos feladatot és intéznivalót. Az ilyen férfinak eszébe nem jut meglepődni, hogy a felesége este későn jön, a gép előtt ül ahelyett, hogy vacsorát fözne. A nő úgyszintén partner, végeredményben két elfoglalt ember van, de egyúttal két intelligens, hadra fogható ember, akik gobd nélkül megoldják az életük menedzselését. Legfeljebb kicsit máshogy néz ki az életük, mintha a 8-tól 4-ig melóznának, utálnák a munkájukat és szarul keresnének. Szerintem két értelmes, egyenrangú felnőtt ember sikeresen tud működtetni egy családot, ha mégoly elfoglaltak is. Ez a tapasztalatom és kötülöttem mindenkinek sikerül. Család szempontjából aggályosabbnak tartom egy három műszakban dolgozó nő helyzetét, akinek a férje úgy gondolja, a család az asszony dolga. Ha valami káros a családra, az szerintem ez. Mondjuk magát a kérdésfelvetést nem értem. Aki eszerint él, amit írtam, rohadtul nem foglalkozik erős nő-nem erős nő, ki karrierista, ki nem kérdésekkel, aki meg nem, annak tök mindegy, mert az életben nem kerül ennek a problémának a közelébe (ld.korábbi válaszban doktornő és átlagjózsi esete). Szóval érdekelne a kérdés megszületésének háttere. Ha itt van még a kérdező, vajon mi késztette a kérdés feltevésére?

Egy kutató, akinek a családjában és a baráti körében sok az orvos és az ügyvéd