Vannak még olyan emberek akik?

En alapvetoen kiegyensulyozott lelkivilagunak gondolom magam, pedig voltak szakitasaim es olyan is, aki engem dobott, megcsalt, relative konnyen kihevertem. Amikor viszont a hazassagom ment tonkre es ugy csalt a ferjem h semmit nem tudtam, otthon eloadta h minden rendben, majd derult egbol valtunk, az azert orrba vagott. A kov kapcsolatom elejet bizony ugy kezdtem h gyomorideg volt mindig, amikor nelkulem ment bulizni, amikor indokolatlanul maradt volna tovabb par napot az uzleti uton a meetingek utan a fonoknojevel, de szerencsere nem ot csesztettem vele, hanem belulrol mardosott. Ido kellett amig az agyam el tudta kuloniteni h ez most masik ember es ha o jon kesobb ejjel, az nem no miatt van stb. Szoval nehez dolog ha megroppan a bizalom... nem direkt hasonlitgatod az exhez, leginkabb a hasonlo szituk valtjak ki a szorongast ahol a regi kvazi megbukott a vizsgan. Ez olyan mint egy rossz program ami bekapcsol a veszelyes reszeknel.

Gondolom te vagy az uj. Sok turelem kell ehhez,sajat peldam alapjan ez idovel elmulik ha vki nem feltekeny tipus.

Az exek, a jó és főleg rossz tapasztalatok nyomot hagynak. Változó, milyen mélyen.

Idő kell ezeknek a feldolgozásához, bizalom kialakulásához az új kapcsolatban.

Az általánosítás irracionális és eleve gyerekes.

Nézzük máshonnan, megengedheted magadnak azt az önteltséget, hogy kijelentsd, rajtad kívül szinte senki nincs? Magadnak válaszolj, nekem nem kell. Az emberek java hülye és még féreg is, de ha te nem tartod magad (esetünkben) hülyének, akkor azt is tudnod kell, hogy nem vagy egyedül.