Lehet, hogy azért romlik egyre inkább a közérzetem, mert soha nem volt normális párkapcsolatom?

Alapvetően elég nyugodt természetű férfi vagyok , de ahogy telik az idő, és egyre több kudarc ér kapcsolati téren, egyre rosszabb idegállapotban vagyok. Nem olyan tipikus kudarcaim vannak, mint amit itt általában olvasni lehet, mert nem arról van szó, h ne jönnék be

a nőknek, épp ellenkezőleg, elég sokaknak tetszem, és ki is alakul ez-az, de aztán valahogy mindig zátonyra fut a dolog, én hiába vagyok őszinte, folyton csalódások érnek és már kezdek belefáradni, lemondani róla, h valaha lesz normális párkapcsolatom. Mostanában nagyon rossz a közérzetem, van,h az ágyból sincs kedvem fölkelni, máskor meg folyton mozognom kell, nem bírok egy helyben meglenni, egyik végletből a másikba zuhanok át,akár egyik pillanatról a másikra. Összességében szenvedek, hogy közel a 30-hoz még mindig nem találom a társam (márpedig az ember társas lény és mindenkinek van erre igénye, ha bevallja, ha nem). Most már annyi idő eltelt, h nem sikerült megtalálnom, h teljesen eluralkodott rajtam ez a negatív állapot. Mindenhonnan csak ilyen dumák jönnek, h foglald le magad, dolgozz többet bla bla bla,de nincs semmi motivációm, nincs miért küzdenem, megvan mindenem, életem végéig vígan meg tudok élni ha csak magamra kell költenem, így nem motivál semmi, hogy ennél többet keressek vagy többre vigyem, mert nincs senki, akiért érdemes lenne bármibe is több energiát fektetni. Körülöttem meg egy csomóan kapcsolatban vannak és pont az ellenkezője zajlik velük, h megtalálták a párjukat, de ők meg azon szenvednek, h anyagilag nem tudnak fennmaradni, nekik legalább van motivációjuk, van miért küzdeni. Nekem semmi motivációm nincs, pont leszarom, h pár millióval több vagy kevesebb van a bankszámlámon, amit nem költök el semmire.