Férfi társaim, ti le adtátok az igényeiteket vagy inkább egyedül maradtok minthogy megalkudnátok?

#11

A hajléktalanok is ilyesmiket szoktak mondani általában. Ami nem baj, csak az a része, hogy próbálják úgy beállítani, mintha ideológiai okokból lennének hobók.

Mai nőket elnézve, már lassan nincs hova lejjebb adni.

Csak annyit várok el, hogy egy bundáskenyeret el tudjon készíteni, akkor a korombeli nők több mint 70%a kiesik. És akkor ez csak egy bundáskenyér.. nem olyan nehéz dolog.

"A hajléktalanok is ilyesmiket szoktak mondani általában. Ami nem baj, csak az a része, hogy próbálják úgy beállítani, mintha ideológiai okokból lennének hobók."

Attól, hogy nincsenek elvárásaim az élettől, még nem költözök ki az utcára, csak nem hozok létre felesleges fájdalmakat magamnak. Csak felismertem, hogy minden fájdalom abból ered, hogy megpróbáltam az életet az én igényeimhez idomítani, nem pedig én idomultam az élethez. Most már nem azt mondom, hogy hogy tud egy adott helyzet megfelelni az igényeimnek, hanem hogy én hogy tudok megfelelni az adott helyzetnek.

Elvárásokkal, igényekkel élni a legnagyobb őrültség a világon.

Ha elkezded lebontani az elvárásaidat, akkor rájössz, hogy valójában maguk az elvárások okozzák a fájdalmat, amik által az elvárások létrejöttek. Ez egy ördögi kör.

#15

De bizonyos elvárásaid vannak így is. Melegvíz, fűtött szoba, napi 3 étkezés...

#16

Félreérted. Ez nem elvárás, hanem szükséglet. De a szükségletből se csinálok elvárást. Mit jelent ez? Azt, hogy nem hozok létre negativitást, érzelmi fájdalmat, ha mondjuk nem tudok mit enni, hanem elfogadom, hogy ez van, és keresek rá megoldást anélkül, hogy bármilyen problémát csinálnék belőle.

Az elvárásra ezzel szemben az jellemző, hogy ha nem teljesül, akkor abból problémát csinálsz, negativitást élsz át. Akkor se kell negativitást átélned, ha nem tudsz mit enni. A te döntésed.

Nem adtam lejjebb az igényeimből, sőt, nőttek azok.

Helyette saját magamon javítottam és javítok is folyamatosan. Öt évvel ezelőtti énem közelembe sem érne.

35F

Nem vagyok a "férfi társad", és nem adok le az igényekből.

Igaz nem az én igényeim magasak, hanem szimplán pár évente egyszer találok olyan csajt aki átlagos, normális és velem akar lenni. Az esetek 90%-ban megmaradok csak barátnak vagy olyan csajok közelednek felém, akik számomra egyáltalán nem vonzóak, nem csak külsőre, belsőre sem.