Mit kéne tennem?

Sziasztok elég nehezen boldogulok párkapcsolatok terén és szeretnék tanácsot kérni. Tudom hogy sok ilyen kérdés van de gondolom mindenki egyéni történetére más lehet a jó megoldás. Mindig is visszahúzódóbb ember voltam mert ilyennek neveltek. Ennek ellenére elég sok lány szerelmes volt belém régebben volt akivel meg is próbáltuk de ez ilyen gyerekkori bohóckodás semmi nem történt igazából. Ezután nagyon befelé forduló lettem a sulis években,teljesen leépítettem a kapcsolataimat. Mindig sokan szerettek mert jó embernek tartottak de mindenkit próbáltam ellökni magamtól 1-2 barát kivételével. Volt olyan lány több is aki szerelmet vallott nekem és ezeket is rendre elutasítottam pedig szerettem volna de féltem tőle hogy mit mondanak majd mások meg ilyen fszságok. Volt olyan iszonyat fullos nő is akiről tudom hogy nagyon könnyen megkaphattam volna de ezeket mind elszalasztottam. Utóbbi időben voltam randizni egy lánnyal többször is de a tapasztalatlanságom miatt nem lett belőle semmi. Amúgy nem vagyok jóképű inkább átlag alatti.(Nem önbizalomhiány miatt mondom ezt még ha esetleg van is de ez a realitás) Nem igazán tudom hol ismerkedhetnék. A munkám olyan amiben abszolút nem lehet.A baráti körömben senkinek nincs barátnője de még igazán közeli nő ismerőse sem akit megismerhetnék.Az internetes dolgot csinálom de óriási a konkurencia. Volt hogy összejött mint mondtam de sajnos elrontottam és kitudja mikor jön legközelebb ilyen lehetőség. Elég rosszul viselem ezt az egész dolgot. De tényleg nem sírni vagyok itt csak érdekel más nézőpont hogy meglássam min kell változtatnom. Visszatérve a többi lehetőségemre bulikba nem jártam soha, abszolút idegen az a környezet nekem és ott biztos nem menne. Az utcán való leszólítás pedig annyira nem is tudom. Csináltam egy kis statisztikát magamnak. Megnéztem 100 random velem egykorú 20-as évei elején járó hölgyet. Több mint a felének van barátja. Most ha odamegyek 10 lányhoz abból 5-nek van barátja a maradék ötből 4-nek nem jövök be azaz egy meg valószínűleg megijed mert zárkózott nép vagyunk akkor az lelkileg még jobban tacsra tenne. Bár már a második után 0 önbizalmam lenne. Tudok amúgy beszélgetni. Ezzel a társkeresős lánnyal is volt hogy jól elbeszélgettünk csak nem úgy jött összeségében össze a dolog. Szóval nekem az egész elkezdése a nagyon nehéz. Mert érzem ha lenne egy barátnőm már nem keresnék ilyen görcsösen párt magamnak,akkor felszabadultabb,magabiztosabb lennék ami sokkal vonzóbb a nőknek és utána már menne minden magától. Meg hát azért egy húszas évei elején,közepén járó srác kb. 0 tapasztalttal elég meredek. Főleg úgy hogy olvastam itt 19 éves emberek írkálták hogy hány kapcsolatuk volt meg több évig és ilyenek. Szóval alapvetően nem érzem magam gyengébb embernek mint az átlag de az elkezdés valahogy nem megy. Mondhatják sokan hogy menjek el könyvtárba vagy edzőterembe de mindkettőbe járok. Edzőterembe 10 edzésből kétszer van lány akkor is barátjával vagy barátnőjével vagy pedig ha egyedül akkor is valami fullos nő. Könyvtárba meg alig járnak voltam ott 2x 2 órát és egy ember sem jött. Mondjuk a könyvtáros csajszival nagyon jól elbeszélgettem mindkétszer de őt sem voltam elég tökös elhívni sehova mert ő meg idősebb nálam 8-9 évvel kb. Amúgy nem vagyok szűz ha esetleg ez felmerülne kérdésként viszont ezek ilyen prstival történt esetek szóval emberi kapcsolatokhoz van kevés tapasztalatom és sok helyzetben kellemetlenül érzem magam. Büszke vagyok magamra hogy a netes társkeresésbe legalább belevágtam és nagyon pici sikereim voltak legalább. Összességében az a bajom hogy már nem tudok türelmes sem lenni mert elég magányos vagyok és most akarom. Persze sokan ezt nem értik meg akiknek mindig volt társuk de nagyon rossz ennyi éven át egyedül. Főleg úgy hogy megvoltak végig a lehetőségeim csak elszalasztottam a jellememből és neveltetésemből adódóan. Amúgy nem is a szex hiányzik mert elmegyek krvázni vagy kiverem és az elmúlik sokkal inkább az hogy legyen mellettem valaki akihez oda lehet bújni este meg akit tényleg szerethetek. Gondolkodtam azon is hogy pszichológussal kéne beszélnem és elmondanom neki ezeket de nem érzem magam beteg embernek.Írtam most mindent össze vissza ha elolvastad köszönöm és tényleg a kérdés igazából annyi hogy ha ilyen lehetőségeim vannak jelenleg akkor mit tehetnék azért hogy kilépjek ebből? Bármilyen véleményt elfogadok,köszönöm.