Belegondoltatok már öregedő (28-30 feletti férfiak), nőknél sikertelen férfiak, hogy mi lesz ha már 50 felettiek lesztek és egyetlen nő sem fog rátok nézni (és nincs kilátásba 100 milliós vagyon sem)? Hogy fogjátok megélni?

Engedjenek csak...Ha nekik ez jó.

Hála Isten a csúnya nőket is megb...a valaki. Tőlem nem veszik el a lehetőséget.

A magányosak és nincs gyerekre az a válaszom, hogy meglátszik milyen csőlátású az illető aki kiírta a kérdést. Arra nem is gondol hogy valaki egyáltalán nem is akar gyereket.

Begondoltam már nagyon sokszor. Én nem bírom egyedül, egyszerűen beledöglök. 23 éves koromig rám sem néztek a nők, a kudarc és a magány pedig annyira kikezdte a lelkemet, hogy maradandó pszichés károsodásaim vannak, amiket a pszichológusok sem tudtak helyrerakni.

Utána lett egy nőm, akivel azóta együtt vagyunk, már együtt is lakunk. 28 vagyok.

A nő azóta sajnos elhízott. Viszont emberileg meg jól megvagyunk.

A 30-as válaszoló jót ír. Én be is látom, hogy inkább kényszerből vagyok vele. Van valakim, van hol laknunk.

Nem azt mondom, hogy boldog vagyok, de legalább nem vagyok boldogtalan. Inkább választom ezt az életet.

Mert rettegek a magánytól. Fóbiám van tőle, rosszul vagyok a gondolattól is. Ha most újra egyedül lennék, és haza kéne költözöm a szülői házba, lehet nem élném túl. Nem akarok visszaesni a régi állapotomba.

Amikor már annyira depressziós voltam, hogy már önkárosító gondolataim voltak, és arra vágytam, hogy reggel már fel se ébredjek.

Ha 50 évesen egyedül lennék, se gyerek, se család, se nő... Hát nem hiszem, hogy megélném a nyugdíjkorhatárt.