Miért sírnak itt sokan, amikor az ember nem igazán társas lény és bizonyítottan egyedül is le lehet egy életet élni sokkal minőségibban, mint kapcsolatban? Akkor mi a gond?

Az ember társas lény. De sokan ezt az állítást a saját igazolásukra forgatják ki, mert azt hiszik, attól majd lesz mellettük valaki.

Az ember társas lény, igénye van valahova tartozni. De ez a valahova a családja, a barátai, a kollégái, az edzőtátsai, stb. Is lehetnek. Szerelemre egyáltalán nincs szüksége az embernek. Ilyen értelemben nem társas lény. A szerelem arra való, hogy serkentse a szaporodást. Ennyi a biológiai funkciója, ha tetszik, ha nem. Persze, párban élni is egy élmény, de el kellene fogadni, hogy normális ember nem sebzett vadként menekül a kapcsolatba, hanem úgy, hogy egyedülállóként is megvan, boldogul, boldog.

Egyedül nem lehet olyan ideális életet élni mint egy minőségi kapcsolatban.

A fejlődés sem egyedül megy végbe. Kényelmesnek kényelmes, ez tény. De nem ez az emberi lét célja. Szerintem. ;)

Egyébként igazad van. Lehet remeteként élni. Csak a mai kor remetéi a gép előtt zombulnak, kielégítettlen vágyakkal, míg a régi korok remetéi GONDOLKODTAK, bölcsekké váltak.

Ha erre az útra gondolsz, még támogatom is! De azért Te is pontosan tudod hogy a monitor előtt ülőkre állításod sajnos koránt sem igaz, hogy boldog minőségi életet élnének. A tudományos tény is körülményekhez KÉPEST tud igaz lenni. ;)