Van olyan férfi aki boldogabb egyedül és nincs szüksége társra vagy nincs mert minden ember társas lény?

Jelen!

Ilyen nincs.

Pedig van.

Ideig oraig....aztan elobb utobb jon valaki aki mindent megvaltoztat .....

Bocsánat előre is,hogy nőként írok ,de én pl boldogabb vagyok egyedül. Úgy értem nyilván kapcsolatban van az a drogos érzés amit nem lehet megélni máshol csak a szerelmben vagy kokainnal.Ezt egyedül soha nem érezném azt az eufóriát. Viszont én tudom,hogy valamiért nem tudok együttműködni hosszútávon másokkal,mindig csalódás lesz a vége hiába akarom nagyon a boldogságot valaki mellett. Így számomra egyedül sokkal boldogabb,nyugodtabb. Tökéletesen elvagyok magamban,vannak barátaim akikkel eljárok programozni,vásárolni,moziba stb így szociális igényeim nagyrészt kielégítem. Otthon nem is hiányzik,hogy valaki ott tébláboljon vagy idegesítsen és gyomorgörcsöt okozzon azzal,hogy éppen hol van mit csinál tuti megcsal,hogy meg kell felelnem a családjának a rokonainak a barátainak,hogy legyek jó háziasszony,főzzek,mossak,de okos is legyek meg csinos meg minden... Szóval én már évek óta egyedül vagyok és nincs hiányérzetem,teljesen jól vagyok egyedül. Szerintem van ezzel más is így.

Az ember társas lény, de minőségi kapcsolatokat barátokkal, családdal is ki lehet alakítani, nem feltétlen kell ahhoz romantikus kapcsolat.

Boldog vagyok és jól érzem magam. Ami nem attól függ, hogy van-e barátnőm vagy sem. Hanem attól, miként állok a dolgokhoz. Nincs is okom panaszra: van munkám, tető a fejem felett és kikapcsolódasra is jut időm. Egyedülállónak lenni sem tragédia, csak egy állapot. Amin vagy akarok változtatni, vagy nem. A társas lény része pedig megvan oldva a családomon és a barátaimon keresztül.