Srácok! Bevállalnátok egy komoly vakrandit?

Biztos, hogy nem.

Nem vagyok egy spontán típus. Nagyon feszült lennék.

Ilyen helyekre még úgy is nehezen tudnám rávenni magam, ha ténylegesen ismerem az illetőt.

A kávézó is komfortzónán kívül van.

Nem, maradnék egy nyilvános helyen való találkozásnál. Abban igazad lehet, hogy egy közös cselekvésen keresztül jobban meg tudja a másikat ismerni az ember, de ehhez elég pl.: egy órai társasjáték egy ilyen jellegű helyen.

"Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt." /Platón/

"A kérdező el is tűnt? Vagy valakivel felvette a kapcsolatot?"

Elment valakivel túrázni az erdőbe. ;) Majd figyeljük a hírekben.

Volt már rá példa. Igaz, nem pár levélváltás, hanem hosszú hónapokig tartó levelezés előzte meg. Nagyon egy hullámhosszon voltunk, úgy gondoltuk, hogy nincs mit veszíteni, egy próbát mindenképp megér a dolog.

A készülődés, utazás elég izgalmas volt. Abban a pillanatban, hogy megláttuk egymást és váltottunk pár szót, elillant minden. A világ legtermészetesebb dolgának tűnt, hogy találkozunk. 3 szép évet töltöttünk együtt. Azóta elváltak útjaink, de a mai napig jóban vagyunk.