Miért válnak furává a lányok, nők (tisztelet a kivételnek), ha lesz párjuk? Ennyire furán működik az agyuk és szűklátókörű lesz? Elhanyagolják a barátok, a hobbikat, stb, hogy egy férfiért legyenek, akivel 70+% (szakítási statisztika) h vége lesz?

#10

Ráadásul önként rendelődnek alá egy majomnak. Ez elég szánalmas. Ha alapból van egy hülye az nevetséges. De aki képes szolgálni egy hülyét, ráadásul önként, az még rosszabb.

Bár vezető politikusaink is röhögve találnának bárhol pártucat fanatistát akik szaladnak talpat nyalni, mert csak.

Az emberi faj nagyrésze hitvány ilyen téren.

Én sosem hagytam abba valamit a párom miatt, mert azt kérte. Viszont sok esetben égett volna a pofámróp a bőr, ha a páromra való tekintet nélkül ugyanúgy élem az életem, mint szinglin.

Edzeni például most is ugyanúgy edzek, csak a legtöbb esetben ő is lejön velem. Olvasni meg rajzolni nem szoktam annyit, mert nem érdekel, de ezek olyan dolgok, amiket bármikor újra kézbe kaphatok, ugyanott folytatom, mint a kapcsolat után. Nekem sok olyan hobbim volt, amibe a magány elől menekültem, értelemszerűen nincs rá szükségem egy kapcsolatban. De ha netalán úgy alakul, ott lwsz nekem ugyanúgy. Lett helyette más közös elfoglaltság, új élmények, új dolgok, amik tök jók és nem bánom, hogy a magányos dolgokat ezekre cseréltem. Például a párommal táncolni járunk együtt és esténként társasozunk, kockulunk vagy együtt főzünk. Egyedül ezekre nem vitt volna rá a lélek...

A haverok meg... Na ez az, amire azt mondtam, hogy égne a pofám, ha nem lennék tekintettel a páromra. Egyszerűen nem esik jól kimaradni a haverokkal és otthon hagyni a párom. Nem megyek a fiú haverjaimmal mozizgatni meg kávézgatni a párom mellett és nem dumálok hajnalig senkivel hajnalig a párom mellett. Emiatt nyilván érezhetnék maguk elhanyagolva, de ez az élet rendje, közös jövőm ideális esetben velem lesz, a barátok pedig vagy maradnak vagy mennek,elvégre nekik is megvan vagy meglesz a saját párjuk és ez az élet rendje, hogy a pasid/csajod és később a család mellett nem tolod azt, mint egy szingli. Hogy vége lesz, na bumm... Aki igazi barát, az akkor is itt lesz a saját ráérésével, ahogy én is itt vagyok a barátaimnak jelenleg is, de meg kell érteniük, hogy nem élhetek a nyakukon, mikor valakivel járok. Nem is esik jól. Miért csinálnék szabadidőmben olyat, ami nem esik jól?

Családcentrikus ember vagyok és tudom, hogy nem lesz családom soha, ha az aktuális kapcsolatomra nem úgy tekintek, mint valamire, amivel számolnom kell és jólesik vele számolni. Vagy ha nem rendezkedem be erre az életre az illető mellett... Nekem a párom az első és nem a szingli időtöltéseim vagy az, hogy elhúzzam a belem 2-3 hetes üzleti útra, ha tetszik, ha nem alapon. Ez nem önfeladás, ez pont, hogy azokra a dolgokra fókuszálás, amik a szememben jelentenek valamit. Ami én vagyok. És azok a dolgok, amik még engem alkotnak, mint például az edzés is, ugyanúgy megmaradtak a párom mellett is. A többi esetleges és az élethelyzetemhez igazodik. Ha nincs párom, kezdek magammal valami hasznosat nyilván és nem gubbasztok otthon, hanem elmegyek céges útra két hétre, lemegyek a haverokkal kocsmázni, dumálgatok éjjel másokkal és firkálok. De ha van párom, van jobb dolgom. Mert ezek nem az életcéljaim, hanem az aktuális helyzet lehetőségeinek meglovagolása

És nem fogom megbánni akkor sem, ha nehéz lesz újra felvenni esetleg a szingli élet ritmusát, ha úgy alakul.

#13-asé pl egy teljesen normális hozzáállás. Érdekes, hogy máskor meg arra élnek itt panasszal, mikor egy nő azt csinálja, amit 13 nem csinál.

De amúgy tényleg, minek párkapcsolat, hogyha a párod kap a legkevesebbet belőled és kullog a sor végén úgymond...