Szerintetek is a "bombanők" valójában a "nem jó nők"?

Ez már többször volt téma a kérdések alatt. Ha körülnézel a környezetedben, de akár országos vagy EU szinten is az fog kijönni, hogy a nők "krémje" valójában a teljesen átlagos, fiatal nők. Itt az átlagos pedig nem negatív jelző, hanem éppen fordítva: annyit jelent, hogy külsőre és természetre is alkalmas társnak. Nincsenek extrém dolgaik, élik az életüket, ki ebben ki abban jobb vagy rosszabb a másiknál, de összességében átlagosak. Ők általában legkésőbb 30 éves korukra találnak párt.

Az Insta hercegnők, 8 diplomás és 25 nyelvvizsgás világutazók saját lakással és több százezres fizetéssel meg még 30 felett is egyedül vannak. Mert hiába jobbak valamiben az átlagnál, ha összességében gyengébbek mint a fent említett nők. Ehhez pedig még hozzájön az is, hogy önmagukat jelentősen túlértékelik néhány olyan tulajdonságuk alapján, ami a férfiaknak talán nem is annyira fontos.

Amíg megteheti, addig válogatni is fog. Ha nem akar még családot, anyagilag független, akkor nem enged az igényeiből és kivárja a legjobb jelöltet. Ezzel nincs is semmi probléma, csak ezt olyan lelkesen tolja a többi ember arcába hogy azok elgondolkoznak azon, hogy ki viselkedik logikusan.

Nőknél sokat számít a külső, mert a férfiak sokkal inkább vizuális típusok, a látvány alapján választanak partnert és ha a látvány nem kedvérevaló ott nem kezdeményez. De a külső csak kezdet, a belső tulajdonságokkal lehet megtartani valakit és a legtöbb "Insta cica" itt bukik meg, hogy tartósan nincs aki elviselné a természetét.

Végezetül ott van a "túl jó nő" effektus, hogy nem lennék nyugodt mellette mert minden férfi a partneremet bámulja és nehéz vele harmonikus kapcsolatot kialakítani mert naponta tucat férfi rajongja körbe.

Volt olyan barátnőm akit túl szépnek tartottam magamhoz és kizárólag mellette voltam féltékeny, hozzáteszem nem véletlenül, mert soha semmit nem úgy csinált ahogy előre megbeszéltük, kiszámíthatatlan volt. Soha nem éreztem azt rajta, hogy értékelné mindazt amit érte teszek, jól elvolt mellettem és pont.

A mostani párom egészen más tészta, kreatív, gondolkodik, kikéri a véleményemet, elmondja az álmait(evvel finoman közli mit is kéne megvalósítanom), érzem rajta hogy velem tervez és ragaszkodik hozzám. Ez az a tulajdonság ami nagyon sok nőből hiányzik, a tudatos kommunikáció, hogy nem kell kitalálnom éppen miért szomorkodik vagy miért ideges. Ez ilyen nőkkel lehet együtt élni, csak nehéz őket megtalálni mert kisebbségben vannak.

Ezt leginkább a világ (szerintem nagyon pozitív) változásának tudom be. Aki nem tud ehhez alkalmazkodni, foggal körömmel ragaszkodik a tradícionális, már 50 éve sem működőképes vagy boldog életstílushoz annak természetes, hogy ijesztő lesz egy olyan nő aki nem keres pánikolva férjet hogy 2 éven belül már a második gyereket szülje neki.

Megjelent egy teljesen más életstílus és gondolkodás, az emberek nem akarnak már belemenni "végül is nem rossz ember meg annyira nem néz ki rosszul" kapcsolatokba. És ezzel semmi baj nincsen, ezerszer rosszabbnak látom a régi "kapcsolatokat" ahol alig volt szerelem de muszáj volt férjhez menni és szülni.

Én sokkal inkább tartom normális nőnek azt aki önmagát és a saját életét építi fel ahelyett, hogy belenyugodna egy megalkuvással teli kapcsolatba egy olyan férfival aki mellett kibontakozni sem tud, csak anya meg házvezetőnő.

Én nagyon sajnálom, hogy a "kapcsolatra alkalmas" még mindig azt jelenti a férfiak nagy részének, hogy megalkuvó kis gyenge virágszál akinek nincsenek erős ambíciói, nem kiemelkedő, formálható, alárendelt.

#14:

"Én nagyon sajnálom, hogy a "kapcsolatra alkalmas" még mindig azt jelenti a férfiak nagy részének, hogy megalkuvó kis gyenge virágszál akinek nincsenek erős ambíciói, nem kiemelkedő, formálható, alárendelt."

Nem azt jelenti. Azt jelenti, hogy hajlandó a kompromisszumra, mivel egy normális kapcsolatban mindkét félnek csiszolódnia kell a másikhoz és nem mindenben a férfinak kell engedni. Akiket te normális nőnek nevezel, azok éppen erre képtelenek: vagy minden, mindig úgy lesz, ahogy ő akarja, vagy nem kell neki kapcsolat. Az ilyen nő pedig alapból alkalmatlan a párkapcsolatra.

#15 Ezzel egyetértenék ha nem értelmezné az emberek 90%-a teljesen rosszul a kompromisszumot. Szinte mindenkinél arról van szó, hogy az egyik fél enged, felad valamit, máskor meg majd a másik ad fel valamit amit amúgy szeretne. De ez NEM kompromisszum, ilyen nincs egy normális kapcsolatban.

Mi mindig mindent úgy oldottunk meg, hogy mind a ketten maximálisan megkapjuk amit akarunk. Nem úgy, hogy jó én feladom ezt az álmom te meg azt az álmod. De nagyon sok kapcsolatban még mindig ez megy és azt hiszik ez kell egy kapcsolathoz, pedig a nagy francokat. Ha olyannal vagy együtt akivel tényleg érdemes ott nem lesz feladás. Nem lesz olyan, hogy a másik érdeke miatt én lemondok az enyémről. Mindenki megkap mindent amit akar, mindenki eléri minden célját. Akik nem tudnak a világgal együtt változni azok nem tudják ezt a szabadságot megadni a párjuknak. És nem is akarják mert baromi sok munka. Ezért inkább keresnek olyat akinek amúgy sincsenek túl nagy céljai vagy erősebb személyisége. Ezért vannak egyedül jórészt azok a nők akik egyedül is megállják a helyüket és senki kedvéért nem mondanak le saját magukról. Egy normális kapcsolatban nem is lesz erre szükség.

Ha ettől jobban alszol éjszaka az üres ágyadban...

:)

A kérdésed alapján a fastfashion műbőr giccses táskája az etalon, mert mindenkinek az van, bőrből készült, szépen kidolgozott, erősen varrott dizájner táskája meg mivel kevesen engedhetik meg, vackok, valami baj lehet velük.

Ja, az, hogy nem mindenki juthat hozzájuk, ezért nem terjednek, ahogy a jó nők sincsenek minden utcában, minőségi táskák sem.

Lehet ugyanolyan szép egy fastfashion táska, elviszi az is a holmidat, de x hónap után előjönnek a rejtett hibák, nehézségnél szakad, lepereg a műbőr, leesik a giccs és már a feladatát sem képes ellátni, cserélheted.

Én ezt látom mindenhol, a szomszédlányokat elveszik, majd jön egy anyagi krízis, öregedés, másik pasi, gyerekkel problémák és nyúzott lesz, válás.

Nem csak a házasságig van élet, azt fent is kell tartani, és mikor a férj elveszti a munkáját, akkor nemárt az a 2 diploma és nyelvvizsgák, hogy ne vigye a bank a házat, ahogy a testedzéshez, csinossàghoz hozzászokott ember gyerek után is tartja a formájàt, mert megszokta és van igénye rá.

A műbőrt meg hiába ápolgatod, mivel nem valódi az anyaga, nem

fogja beszívni az olajat, nem fog rendbejönni, mert nem olyan típus.. befoltozhatod ott, ahol kiszakadt, de a folt ott fog maradni.. a bőr nem szakad.

#16:

De, minden kapcsolatnak része a lemondás. Ha belegondolsz, a saját szabadidőd egy részéről (és még sok minden másról) alapból lemondasz a kapcsolat (és a párod) kedvéért. Csak arról van szó, hogy egy jól működő kapcsolatban erre te nem áldozatként vagy lemondásként gondolsz, hanem mint a kapcsolatod építésére. A probléma ott kezdődik, amikor ezekre úgy kezdesz gondolni, mint áldozatra, amit meg kellett hoznod. Minél több van ebből, annál rosszabbul érzed magad a kapcsolatban és van egy olyan "kritikus tömeg", amikor szakad a cérna és azt mondod: elég volt, nekem ilyen kapcsolat nem kell!

Egy jól működő kapcsolatban a két fél építi, segíti és nem rombolja vagy korlátozza a másikat. Ehhez viszont néha hoznunk kell bizonyos "áldozatokat", amit szívesen meg is teszünk a másikért, mert tudjuk, hogy adott esetben ő is megtenné (vagy korábban már meg is tette) értünk.

"Tehát valójában a bombanők a "maradék selejt" csajok :)": ezt csak akkor veszik észre sokan, amikor már kipróbálták őket, és ezen nők is túlvannak a 3 váláson, 10 szakításon, azaz kiégtek, és már kezd ez is látszódni rajtuk külsőre.

De addig megy a próbálkozás.