Ugyan miért is nem dobhatja ki az ember a párját ha úgy látja jónak?

A parinnem egy tárgy, viszont semmi sem indokolja, hogy az ember mindent elnézzen neki. Valamire igent mondtunk a kapcsolat elején, ha az egyre inkább nincs jelen, érthető, hogy a szerelem/vonzalom sincs...

Tény, hogy ennek a folyamatnak az elején a normális ember próbál javítani és megbeszélni a másikkal, hogy ez így nem oké, mert normális pároknak nem céljuk a szakítás, sokkal inkább a pillanatnyi összeférhetetlenség megszüntetése és a ragaszkodás a másik lényéhez, hogy ez az egész vele valósuljon meg... Na de a szarhoz nem kell ragaszkodni.

És végső soron szakítani ha fáj is, legalább egy korrekt dolog. Ha nem tudna az ember szakítani, mikor akar, akkor előbb-utóbb úgyis másnál kötne ki a szíve, csak a megcsalás sokkal lesújtóbb. Viszont szakítani is csak úgy tisztességes, ha a másik fél elébe tud menni... Ha tudja közben is, hogy elront valamit és rajta múlik, hogy ezt a valamit folytatni fontosabb neki vagy fenntartani a kapcsolatot olyan jónak, mint ahogy indult. Aki meg nem azért szakít, mert valami elromlott, hanem mit tudom én, unatkozik vagy "élni akar" (de szánalmas eufemizmusa ez az esztelenül dugásnak...), az meg piszkosul éretlen egy kapcsolathoz és bele sem kellett volna mennie.