Lanyok, ti szemetekben az az ember akivel ismerkedtek, lealacsonyodik hamegtudjatok hogy egy szakmunkás?

Általában ilyenkor jön a szöveg, hogy "engem nem zavarna, de..." aztán a duma, hogy az ilyen pasim úgyis kisebbrendűségi komplexussal küzdenének melletzük.

Miért alacsonyodna le? A lényeg, hogy értsen ahhoz, amit csinál és szívesen csinálja. Engem inkább az "egyszerű melós vagyok, én nem járhatok jól, nekem csak szar lehet" mentalitás zavar. Szerencsére a villanyszerelő férjem hátra tudta hagyni ezt a felfogást.

Igen.

Amúgy légyszi fejtse már ki nekem valaki,hogy mi köze van a végzettségnek és a párkapcsolatnak egymáshoz,mert én ezt nagyon nem értem.Milyen lealacsonyításra és kisebbségi komplexusra kell gondolni?

Nem

Én is doktornő leszek, de simán el tudom képzelni magam más foglalkozású férfival, még akár szakmunkással is. Életem során összefutottam már egy csomó férfival, akivel ugyan nem ismerkedtünk, de simán elbeszélgettünk és szimpatikus volt annak ellenére, hogy pl postás vagy mosógépszerelő volt. Nem mindenkit ugyanaz érdekel és nem mindenkinek ugyanúgy alakult az élete, van, aki hiába okos, értelmes, egyszerűen csak jobban szeret kétkezi munkával bíbelődni, mint az íróasztal felett görnyedni vagy anno nem volt lehetősége tovabbtanulni családi vagy anyagi okok miatt. Nálam is inkább az a fontos, hogy úgy általában legyen kulturált, igényes ember és ne legyen az illetőnek a munkásokra általában jellemző, örök önsajnáltató, irigykedő stílusa ("nekem csak ennyi jutott", "úgysem lesz jobb", "a diplomások a semmire kapják a fizetést, csak ülnek egész nap", "az egyetem felesleges, bezzeg én 12 évesen már 36 műszakban dolgoztam"), mert a családom nagy része is kétkezi munkás és bőven elég volt 18 évig hallgatni az állandó, véget nem érő, bármilyen szituációban jolly jokerként előrántható siránkozást.

Az utolsó válaszoló a számból vette ki a szót. Mondjuk az én családomban van orvos,jogász,mérnök,a diploma nagy százalékban jelen van,de ettől még tökre elfogadnák azt,ha egy szakmunkás lenne a párom.