Minden ember társas lény?

Ez félre van értelmezve. A társas lény kifejezés nem azt jelenti, hogy kényszeresen más emberek társaságában kell élnie az embernek, és ha nem így tesz, akkor nem teljesül valamilyen elengedhetetlen feltétel, ami által szenvedni fog. Sokan ezt hiszik. Ez nincs így, mivel minden szenvedés a belső fájdalom teremtés által keletkezik, amit te működtetsz, és ami nem függ attól, hogy van e párod vagy nincs.

A társas lény kifejezés azt jelenti, hogy alapvetően csordában, csoportokban él az ember, ami megfigyelhető a közösségekben, falvakban, várásokban.

Én úgy gondolom másképpen látnád és látnám a helyzetet, ha 5ből 4 nő valamilyen jelet adna legalább, hogy tetszel/tetszem neki. Én is csak azért érzem egyedül jól magam, mert egy ideje egyedül vagyok és már hozzászoktam. Érveket és ellenérveket hoztam fel a kapcsolat mellett és ellen, aztán sokszor az jött ki eredményül, hogy egyedül talán jobb, persze teljesen tudományos alapon. Hiszen az idődet nem befolyásolja más. Azt csinálsz amit akarsz.

Ez a kapcsolat, vonzalom a másik nem iránt belénk kódolt ösztön.

Mint a teknős, ha kibújik a tojásból, már ösztönösen a tengernek veszi az irányt. Se az anyja se az apja nem tanította meg rá.

Nekünk sem kellett tanítani. Páran átéltünk már gyermekszerelmet is kisiskolás korunkban. Független attól, hogy viszonzott lett volna vagy sem. Ezeket a dolgokat nem tanítják. Csak érezzük.

Működik a 6. érzék is. Megérzed ha figyelnek és ösztönösen oda nézel ahonnan figyelnek aztán az a valaki el is kapja a tekintetét.

Szóval mélyen bele lehetne ásni ezekbe a dolgokba. Az emberi tudat több annál, mint egy üres merevlemez, ami idővel megtelt információval amiből kialakult a személyiséged. A személyiség is egy születésedtől fogva adott dolog. Nem vagyok pszichológus, de ezt így látom.

Visszaemlékezve az első szerelmemre olyan boldog voltam, hogy a csillagokat lehoztam volna érte az égről. A világ legszerencsésebb emberének éreztem magam. Mintha 5ösöm lett volna a lottón. Később már kézenfogva sétálva az embereket néztem, hogy egyedül van a srác és mennyivel jobb neki, hogy annyi szabadideje van. Nincs kötöttsége.

Ezt meg kellett tapasztalnom, hogy lássam.

37 vagyok, eddig tök, totál egyedül éltem le az életemet (kivéve családi kapcsolatot). Mostanában kezdek el azon gondolkodni, hogy végig ez lesz? Sosem lesz senkim? És a matek vége az, hogy igen, ez lesz végig.

Szóval üdv a klubban. (F)