Mit lehet tenni, ha rájöttem, hogy méltatlan helyzetbe születtem es ez meghatározta az életem, párkapcsolatom?

Sokáig én is úgy gondoltam, hogy ezeknek a "nagy talpraállóknak" van igazuk, és én vagyok a hibás, amiért nem tudom utánuk csinálni. De nem, mert megtapasztaltam, amiről - ha jól értem - írsz: hogy milyen, amikor már az agyad nem úgy működik, nem tudsz funkcionálni. Amikor már annyira leépülsz, hogy azt tapasztalod, saját magadra sem számíthatsz, mert elbutultál, belassultál, koncentráció- és memóriazavaraid lettek. A fizikai leépüléssel ellentétben ez már aligha visszafordítható. Ha pedig megérzed, mennyire gyenge, kiszolgáltatott roncs vagy, akkor jön a szorongás, esetleg a pánikbetegség, érzelemszabályozási problémák, minden apró kis semmiségen kiakadás, kinek mi.

Nem vagyunk egyformák, a terhelhetőségünk sem az.

Nekem sem volt egyszeru gyerekkkorom, szoval en is eleg hamar a sajat labamra alltam. Sosem mutogattam vissza, mindig elore neztem, hogy milyen akarok lenni, mit akarok elerni. A gyerekkorombol a kitartas lett a baratom, az elet megannyi problemajat megoldottam mar, es meg rengeteg egyeb var megoldasra. Meg lehet allni es sirdogalva magunkba zuhanni, vagy fel lehet allni es valtozni. Megvan a maximalis szabadsagod hozza. Ha mozdonyvezeto akarsz lenni, akkor abba az iranyba orientalodsz. Nekem eleg visszagondolom, ha erore van szuksegem, hogy gyerekkoromban mikkel kuzdottem meg egyedul, ahhoz kepest a felnott let egy setagalopp.

Bennem megvolt a harcos lazado szemlelet, mindent megkerdojeleztem, ami szembejott es sokat valtozott a vilagrol alkotott kepem, ami visszahatott a szemelyisegemre. Nyilvan nem vagyok tokeletes ember, nekem is megvannak a magam hibai, de szerintem sokkal tobbet sikerult elernem a sodrodo embereknel. Plane, ha megnezem honnan indultam. Az en munkam van benne abban, hogy azza valtam, aki most vagyok, es buszke is vagyok ra. Sose tekintettem magamra aldozatkent. Az ego-m is magasan van, ennek koszonhetoen, nem tori le se irigyseg, se rosszindulat, lepereg rolam. Arra meg vigyazok, hogy ne szalljak el tulsagosan.

Mi lenne veled egy haboru kozepen? Hogy alkalmazkodnal egy hianygazdasaghoz? Hogyan elnel meg a jeghegy hatan? Szerintem nagy luxus az, hogy megengeded magadnak ezt a felmentest a sajat donteseid kovetkezmenyei alol. A te eleted nem a sosem latott, vagy reg meghalt rokonok befolyasoljak, vagy iranyitjak. Amugy meg menj el egy pszichologushoz, pont erre vannak kitalalva. A tarsadalom arra tartja oket, hogy az ilyen szetesett szemelyisegu embereknek segitseget nyujtanak, hogyan rakjak ujra ossze magukat es valjanak hasznos tagjava a tarsadalomnak. Lehet ramegy par eved, meg kevesebb penzed marad cigire meg piara, de cserebe visszanyered a sajat eleted felett a kontrollt. Szerintem jo biznisz.

43F

Keress magadnak példaképeket, az nagyon jó. Akikre felnézel, sokat tanulsz tőlük, bárki lehet a környezetedben vagy akár ismert ember is lehet. Vagy edző, költő, író, bárki.

És ne adj fel túl gyakran ilyen magas labdákat mint ez a kérdés, max akkor ha tudod milyen válaszok fognak jönni.