Mennyire vesznek komolyan egy otthon élő, de dolgozó huszonéves srácot a vele egy idős, vagy kicsit fiatalabb lányok? 26/F

Itthon jobban meg tudok élni, mint önállóan tudnék. Nem gondolom, hogy ebben a házban szeretnék örökre élni, ha lenne társam, akkor szívesen mennék vele máshová. Vidéki vagyok, nem éltem még máshol. Arra nem vágyom, hogy más pasikkal lakjak egy albérletben máshol, ahol talán van több, és jobb lehetőség is. De a párommal szívesen. Nem gondolom, hogy otthon élőként kevésbé tudnám a párom szeretni. Viszont, ami nálam szinte kizáró ok lenne, ha a párom nem szeretne a családommal találkozni, ne adj Isten rejtegetnem kell, vagy ő is rejteget engem.

Őszintén sajnos, amennyit keresek nem is lenne elég egy albérletre. Költök ugyan magamra belőle, de teszek is félre. Bár nehezen indult az életem a munka világában. Van megtakarításom, de én is tudom, hogy lehetne több is. Viszont még egy ugyanekkora fizetésből már meg lehetne ketten lenni egy lakásban és elindulni egy közös élet felé. Inkább én is egyetemistákat, az egyetemi éveik elején járókat keresnék. Fontos a pénz is, de annyira nem állok rosszul, hogy ne tudjak normális keretek között a kapcsolatunkra anyagilag áldozni. Persze nem Hawai nyaralás lenne, csak Balaton. De, akinek több kellene, azt meghagyom másnak. Kicsit lassabban haladok az élettel, mint mások. De most már úgy érzem, hogy beleférne egy kapcsolat is, sőt segítene a továbbfejlődésben.