Ti hogyan viszonyulnátok hasonló helyzethez?

Az a baj az ilyen helyzetekkel, hogy nem várhatod el egy idegentől hogy megértse. És nem attól lesz nem normális, ha nem akar ilyen életet élni. Aki már szereti az embert és kitart mellette, az nyilván nem hagyja ott, ha egy ilyen probléma adódik a kapcsolatukban, de még ott is valószínűleg sok konfliktust fog okozni eleinte.

Nem várhatja el senki, hogy egy idegen, akivel ismerkedik, ilyen feltételekkel akarja folytatni.

Sem a beteg szülőket

Sem a krónikus betegséget

Sem azt, hogy van gyereke

Sem azt, hogy ingázik és alig van otthon

Sem azt, hogy nélkülöz

Semmi egyéb nyűgjét.

Az említett nő /férfi pedig akkor lenne bunkó, ha meg akarna változtatni és azt akarná, hogy mellette leszard édesanyádat vagy beadd valahova, nem akkor, ha egy ilyen életre nemet mond.

Főleg úgy, hogy isten tudja, mikor lesz közös életetek, együtt, egy otthonban és sajnos az is csak olyan áron, hogy valószínűleg gyásszal jár. Tudom, hogy ez egy rettenetesen nehéz helyzet, morálisan is, de gyakorlatilag a párod életét ezekkel a dolgokkal még azelőtt megnehezíted, hogy egymásnak bármit jelentenétek. És ezen az sem segít nyilván, ha utólag nyögöd ki és nem erre mond úgymond igent.

Ne várjatok mindenkitől megértést. Ha a nő azt mondaná, hogy van egy autista gyereke vagy súlyos mentális betegsége például, te is kétszer meggondolnád, hogy akarsz-e vele közös életet.